Utazni sokféle képen lehet. Inkább az a kérdés, hogy mi a célja az utazásnak? Eljutni pusztán A-ból B-be, minél gyorsabban és kényelmesebben, legkevesebb fáradtsággal vagy az utazás célja maga az úton levés? Gondolom sejtitek, mi a mi válaszunk erre a kérdésre. Naná, hogy az utazásért magáért megyünk, a kalandért, a kiszámíthatatlanért, a tapasztalatért, próbára tenni önmagunkat! Nos, ez egy kupéból valószínűleg nem követelne ugyan annyi áldozatot, legfeljebb olyan problémákkal találnánk szembe magunkat, mint: várni kell a wc-re, várni kell egy szemből jövő vonatra, hogy elindulhassunk végre, várni kell a teára, várni kell a vámra, várni kell az átszállásra. Nem leszólni akarjuk azokat, akik busszal, vonattal, terepjáróval vágnak neki a világnak, csak mi hiszünk abban, hogy a kerékpárral való utazás lehet a legjobb módja a világjárásnak, a felfedezésnek. A szabadságot keressük, a kötetlenséget, épp ezért nincs szükségünk menetrendekre és zsúfolt, zajos buszokra, tülekedésre és koszos vonatokra, ami amúgy is túl gyors, hogy igazán észrevegyük a táj szépségeit, és különben sem biztos, hogy arra megy, amerre mi menni szeretnénk.
A bringa az más. A bringa a totál szabadság! Elég gyors, hogy nagyobb táv megtételére is képesek legyünk egy nap (akár 100-120km-t), de elég lassú, hogy a táj részévé válhassunk, hogy igazán a természetben legyünk, ne egy füstöt okádó bádogdobozból bámuljunk kifelé. Bármikor megállhatunk körülnézni valahol, vagy pihenni. Arra megyünk, amerre csak akarunk, nincs kötöttség, még betonozott útra sincs szükségünk. Egy kerékpár nyergében a miénk a döntés, mikor?, merre?, meddig? Nem beszélve arról, hogy a „megtett út” az tényleg meg lett téve, verítékkel, izommunkával, minden kilométerért, igazán úgy érezhetjük, megdolgoztunk a látottakért. Biztosan sokan tudjátok, milyen más megérkezni este mondjuk egy menedékházba vagy kempingbe, egy kiadós gyaloglás, tekerés után. Másként értékeli az ember a dolgokat, más íze van az ételnek (mondják is rá, hogy na, „Ez most vérré válik bennem.”), másként esik egy zuhany és más érzés bebújni a hálózsákba, sokkal, de sokkal jobb.
A kerékpárra felmálházhatjuk az egész életünket, elbírja mindazt a cuccot, amire szükségünk lesz az elkövetkező pár évben. Nyilván kompromisszumot kell kötni sok mindenben, mert hát elég gerilla grill lenne bambuszrügyes csirkét készíteni vas wokban a kínai nagy fal szomszédságában, de azt hiszem a kulinaritás ehhez hasonló élvezetét ezúttal mellőzni fogjuk, vagy egy kis alumínium serpenyőt használunk. Látjátok nem is kell mindenről lemondani. Ami kilyukad, megfoltozzuk,elromlik, hát megjavítjuk, ha nagy a baj előkerül a duct tape és a drót, ha még nagyobb, keresünk egy szakit. Ha szükséges fel tudjuk tenni a bringákat buszra, vonatra, hajóra, kenura, tutajra, jakok hátára és még sorolhatnám. Persze a tervünk az, hogy minél kevesebb motorizált segítséget vegyünk igénybe, de természetesen úszni nem fogunk a hátunkra kötött bringákkal.
Megismerni egy kultúrát, az embereket, ahhoz köztük kell járni, közel lenni hozzájuk. A hotelből ki sem lépve, vagy csak kizárólag a turisták számára kreált „skanzenban” nem fogunk mást látni, mint más nemzetiségű pincéreket, eladókat, recepciósokat. A bringával eljuthatunk bármely vidékre, oda is ahova nem megy busz, és sokszor talán csak kézzel-lábbal megértetve magunkat, de elbeszélgethetünk az emberekkel. Egy felmálházott utazó mindig kivált néhány kérdést a helyiekből.
Persze a kerékpárral való utazás időigényes kaland, de pont ez a jó benne, hogy Te szabod meg a tempót! Mi mindenkit arra bíztatunk, hogy próbálja ki, higgyétek el, megéri!
