• Enigyerekekkel
  • JakokHazafele
  • ImaMalom
  • EniJunnan
  • Laoszikolykok
2015. március 16., hétfő 22:26

A kerékpárok

Szerző: Balázs

Előre szeretnék bocsánatot kérni a kevésbé technokrata olvasóktól, mert ez a bejegyzés nekik talán unalmas lesz, igyekszem érdekesen írni.

Világjárásra acálvázas kerékpár való, merev villával, olyan alkatrészekkel, melyeket könnyű javítani és amúgy kicsi a meghibásodás lehetősége. Az acélváznak van egy olyan jó tulajdonsága, hogy könnyű javítani, Andrást, a vázak készítőjét idézném: "Ha beviszed a törött vázat egy iszfaháni kovácshoz, meg fogja tudni heggeszteni nektek." Sok mindenre kíváncsiak vagyunk, de ennek azért nem szeretnék a végére járni. A másik kivállósága a váznak, hogy rugalmas. Lehet hülyén hangzik, de az acél egy elég rugalmas anyag. Az alumunium, az nem. Az acél hajlik, ha elgyengül, az alu rögtön törik.  

Kis hazánkban nem túl nagy a választék acélvázas kerékpárokból, amik alkalmasak lennének egy nehéz csomagos túrára. Persze el lehet indulni egy régi Favorittal, de mi a kalandokat inkább másban szeretnénk keresni, mintsem, hogy az út szélén lengessünk egy fél napig, mire egy arra járó kamion/busz/teve felvesz minket és szervizbe visszük a korosodó, megfáradt vándort. Talán egyedül a KTM-nek van acélvázas túrabringája, ami itthon kapható, de elég borsos áron adják az XT-vel szerelt modelt is, nem beszélve a Pinionosról, akkor már inkább építtetünk egyet, gondoltuk.

A másik nem elhagyaolható már-már lelki oka az építések, hogy amerre csak járunk, mindehol azt válaszolhassuk a "Hű ez de gyönyörű bringa! Milyen márka?" és hasonló kérdésekre, hogy ez bizony Hunor márkájú, magyar, kézzel készült váz. Horváth András a megkeresésünkre rögtön igent mondott, kissé irigykedve, hisz mint kiderült neki is régi álma bejárni bringával Közép-Ázsiát, Mongóliát, de most egyelőre 3 kis poronty apukája és várnia kell még a nagy úttal. András segített összeválogatni az alkatrészeket is, és az összeszerelés is nagyrészt neki köszönhető. Nagyon sok túrán vett részt, van tapasztalata bőven.

És akkor lássuk pár sorban, hogy miből is lettek összeépítve a bicóink (részletes, mindenre kiterjedt listát a fanatikusok lejjebb találnak):
Csomagtartó az jár előre ás hátra egyaránt, mert valahova fel kell pakolni az ember életét. A legjobbat vettük, ebben igazán kár lett volna kopromisszumot kötni, mert ha eltörik a csomagtartó, az nagyon meg tudja keseríteni az ember életét (bár ha jobban belegondolunk, ez majd minden alkatrészre elmondható). Tubus márkájú van a brinyókon. Aki leginkább betonúton készül tekerni, annak talán a 28"-as kerékméret praktikusabb, és lehet a gumi is véznább, de aki letér a járt útról, mint ahogy mi is tervezzük, annak biza nem árt 26"-os (ez az alap monti kerékméret, azért mondom, hogy alap, mert először jött a 29"-es őrület, de van 27,5"-os is, csak hogy szem ne maradjon szárazon), szóval kisebb gumi, ez gyakoribb is, könnyebb beszerezni. És nem baj az sem ha ballonosabb, vagyis vastagabb, mert amit "elvesztünk a vámon" a nagyobb gördülési ellenállással, azt "visszanyerjük a réven", hogy háhá, nekünk nem szakad ki a csuklónk a kátyús utakon. És itt idézném a Vissza a jövőbe c. film egyik mondatát: "Utak? Ahova megyünk ott nincs szükség utakra."Hát ha ballonos a gumid, akkor nincs szükség utakra, értitek?

A világítást agydinamóról fogjuk működtetni, előre egy 30 luxos lámpa került. Kipróbáltuk, elég fényt ad ahhoz, hogy tök sötétben lássunk terepen is. A hátsó lámpa nem annyira kardinális kérdés, ami szempont volt, hogy megállás után is világítson egy ideig, a miénk még négy percig jelzi, hogy ott állunk az út szélén. Az elektronikus kütyüket (külső akkumulátor, okos telefon, fejlámpa, mp3 lejátszó, fényképezőgép és kamera aksik) is erről töltjük majd egy átalakító segítségével. Okos, nem? A mai agydinamók már nagyon jó hatásfokkal dolgoznak és cserébe csekély az ellenállásuk is. Nem érzi úgy az ember, hogy egy 250kg-os megrakott szánt kell elhúznia betonon, szárazon. 

V-féket választottunk, mert azt könnyebb szerelni, alkatrészt is midenhol találunk hozzá. :) Egy masszív DH hajtómű és monoblokk forog középen, egy Truvativ Hussefelt illetve Howitzer. Elnyűhetetlen darab, nem kikönnyített, cserébe az atomtámadást is kibírja. Kétszer.
A felniket látva egy grammozós (így hívják azokat a bringásokat, akik súlyos pénzeket fizetnek ki, hogy lefaragjanak 50 grammot a brigájuk súlyából) bringás agyérgörcsöt kapna, a felnik darabja 735g, és akkor abból még kerék lett építve, első a funkció és tartosság, a súly meg a szükséges rossz. Külsőknek Schwalbe Marathon Mondial gumikat választottunk, nagyon jó a defekttűrő képességük (erről útközben még írunk, hogy valójában mennyire is) és lassan kopnak.
A végére hagytam a csemegét. A legkirályabb és legdrágább dolog a brinkákon a Rohloff agyváltó. Az agyváltóknak az a hatalmas előnyük van, hogy sokkal kevesebb gondozást igényelnek, mint a láncváltós kollégáik. A váltás bent az agyban történik, a lánc egy sikban marad végig, nem dobja le, nem kopik olyan gyorsan, kevésbé hajlamos elszakadni. Viszont ha egy agyváltó elromlik, ahhoz nem olyan egyszerű hozzányúlni. Mi a megoldás? Olyan agyváltót kell venni, ami nem romlik el. Ezt az agyváltót (véleményem szerint) úgy hívják, hogy Rohloff Speedhub 500/14. 14 sebesség fokozatot tud, amire biztos sokan felhördülnek, hogy dejszen egy monti az 27 sebességet tud?! Na, azt el is lehet osztani mindjárt kettővel, hiszen minden sebbesség fokozatot nem tudunk kihasználni, mert nem lehet keresztbe váltani. Az 13,5 fokozat. Na ennél tud egy kicsit többet a Rohloff. Ráadásul itt a fokozatok közötti különbség az lineárisan emelkedik, nem úgy a láncváltónál. Az érzés pedig, ahogy megáll az ember a pirosnál, majd egy helyben állva eltekeri a váltót a kívánt fokozata, és már abban indul el, megfizethetetlen. Az agyváltót kifizetni meg ott a Master Card.. 5000 kilométerenként egy olajcsere vár ránk a váltóval kapcsolatban, illetve ha elkopott a hátsó fogaskerék, azt meg kell fordítani. Ez előbbi annyi, hogy kis csar kiteker, mosófolyadék beleönt, csavar vissza és 50km bringázás, csavar megint ki, mindent kiszív egy fecskendővel, új olaj bele, új csavar bele, viszlát 5000 kilométer múlva. Nem olcsó mulatság, de cserébe reméljük sok gondtól és vesződségtől megóv minket az út alatt.
Köszönet érte a magyar forgalmazónak, Lenkei Péternek, aki türelmesen válaszolgatott az email áradatunkra.
Szeretém megköszönni a Rocket Bikes csapatának a Dessewffy utcában, Janinak és Máténak, hogy beengedtek a műhelyükbe és megtanítottak néhány szerelési fortélyra, beállításra. Ha szépen felújított régi országúti vagy városi brinyót szeretnétek, nézzetek be hozzájuk, nem fogtok csalódni!
És nem utolsó sorban köszönjük Neked, kedves András, hogy szívedet és lelkedet beleadva két ilyen gyönyörű és szuper kerékpárt építettél nekünk!

És akkor jöjjön a mustra.

 


 

Eni bringája: Bóbita.

IMG 7986

 

Felszereltsége:

Váz: Hunor acél váz, True Temper OX Platinum csőből,
Villa: Hunor acél villa, Colombus csőből
Hajtómű: Truvativ Hussefelt 40
Monoblokk: Truvativ Howitzer
Excenter: excenter (fogalmam sincs)
Pedál: MKS Sylvan Touring
Pedálszíj: Bagaboo
Lánc: Connex 808
Agyváltó: Rohloff Speedhub 500/14
Markolat váltó: Rohloff
Felni: Rigida Andra 30
Küllő: Sapim
Belső gumi: Schwalbe presta
Külső Gumi: Schwalbe Marathon Mondial 2,0
Felniszalag: Hermanns
Első agy: SP PV-8
Fék: Avid SD 7
Fékkar: Avid SD 7
Kormány: Tioga alu
Kormánycsapágy: No name
Stucni: Truvativ Team
Markolat: SQ Lab 711 Shorty
Nyeregcső: Zoogie 27,2
Nyereg:Brooks B17 Imperial (a képen nem ez látható)
Első csomagtartó: Tubus Tara
Hátsó csomagtartó: Tubus cargo evo
Sárvédő: SkS Chromoplastic
Zár: Abus catena
Első lámpa: Axa Pico 30T
Hátsó lámpa: Axa Slim Steady
Kulacstartó: Topeak Xl, Spyral
Szarv: Cytec
Csengő: BBB

 

 

IMG 7987

Balázs bringája: Rege (nem Reggae! ;) )
Felszereltsége megegyezik Eniével. A különbség a vázszettben van, Balázsé Reynolds 853-as csőből van.

 

Kategória: A nagy út