Szerző: Balázs Kazahsztán nem szerepelt a tervezett országok listáján, de végül úgy alakult, hogy mégis eljutottunk Kirgizisztán északi szomszédjába. A határ megközelítése felért egy terepversennyel, a határ előtti 35, majd azt követő 15 km-es szakasz, burkolatlan, rázós másfél sávos út volt. A táj lenyűgözött minket, ritkán lakott, fenyvesekkel és zöld dombokkal, persze szanaszét legelő lovakkal és jurtákkal. Összefutottunk egy német…

Szerző: Balázs Eni ott hagyta abba a kalandjaink mesélését, hogy megérkeztünk Biskekbe, egy vendégházba, ahol jó kis nemzetközi bringás csapat verődött össze. A napok gyorsan és kényelmesen teltek a vendégház teraszának árnyékában. Az igazat megvallva nagyon el tud kényelmesedni az ember, nem volt ez másképp velünk sem. Örültünk a semmittevésnek, és a ténynek, hogy a táj nem mozog körülöttünk. Jókat…

Szerző: Eni  Az eredeti terveinkkel ellentétben, fel kellett mennünk a kirgiz fővárosba. Még Szamarkandban, Üzbegisztánban megrendeltünk néhány bringás alkatrészt, és csak Biskekben volt kontaktunk, ahová postáztathattuk a csomagot. A költségvetésünk nem engedi meg, hogy hosszasan szállodában vagy motelban várakozzunk. Keresgéltünk a neten, így találtunk rá Angie és Nathan otthonára, az „At House”-ra. A bolgár-kanadai a második éve fogad világutazókat, jelképes…

Szerző: Eni És tényleg… Este 8 óra körül értünk át a Shamaldi-Say közelében lévő határátkelőn. Azonnal szálláskeresésbe kezdtünk, ugyanis igencsak sötétedett már. Este sokkal nehezebb sátorhelyet találni, az emberek sem szívesen engednek ilyenkor az udvarukra, érthető módon. Nem voltunk túl szerencsések, és miután két potenciálisnak tűnő szálláshellyel is lukra futottunk, betértünk egy útszéli kisvendéglőbe. Éppen a tetőfokán volt itt a…

Szerző: Eni Üzbegisztán volt az első „Isztán”, amiben egy kicsit el tudtunk mélyedni. Alkalmunk nyílt belepillantani, hogy milyen az élet a turisták által kedvelt helyeken, a falvakban és a „senki földjén”. Első benyomás Türkmenisztán után lelki felüdülés volt belépni az országba. Szinte szárnyaltunk a boldogságtól, hogy túl vagyunk az utunk eddigi legnehezebb szakaszán, ugyanakkor más jellegű nehézséget kaptunk a határátlépéssel:…

Szerző: Balázs Milyen szubjektívet lehet írni egy országról, ahol mindössze 81 órát tölt el az ember gyermeke? Hát… nagyon szubjektívet. Keveset tartózkodtunk az országban, keveset láttunk, de ennek ellenére, vagy épp ezért, elég intenzív és sűrített volt. Hezitáltuk, hogy megírjuk-e, de nem lenne teljes a sorozat nélküle. Első benyomásMeleg, száraz levegő fogadott minket a határ túloldalán. Égette a bőrünket a…

Szerző: Eni Szamarkandot magunk mögött hagytuk, és lassan közeledtünk a Fergána-völgy felé. Olvastuk, hogy ott majd külön kell magunkat regisztráltatni, és, hogy számíthatunk katonai ellenőrzésekre. Tudtuk, hogy az üzbég- kirgiz-tádzsik hármas határ miatt érzékeny területre lépünk majd, mégsem tudta kedvünket szegni semmi. Útközben a jól bevált módon gazdaságokban, és családok udvarán szálltunk meg. Itt belepillanthattunk a vidéki életformába. A város…

Szerző: Eni Üzbegisztánról tudtuk, hogy híres és gyönyörű történelmi városai vannak, olvastunk a medreszéiről, hogy egy zsák pénzzel fogunk majd jönni-menni, és hogy mindenképp ki kell próbálnunk a plovot. Amiben nem voltunk biztosak, és amiről minden egyes fórumon különböző infót találtunk, az a vendégéjszakák regisztrációja. Sokan számolnak be arról, hogy minden éjszaka fizetett szálláshelyen kell aludni, hogy a hotelek bejelentsenek…

Szerző: Balázs Már nagyon vártam, hogy nekifoghassak ennek a bejegyzésnek. Irán az olyan, hogy ha nem lenne, ki kéne találni. De ilyet nem lehet kitalálni, úgyhogy jó, hogy mégis van. Ilyen sokszínű és ellentétektől feszülő országot még sosem láttam. Ahogy beléptünk Iránba, mintha visszarepültünk volna az időben. Kockás inges, pantallós, hátrafésült hajú férfiak, motorral, vagy ősrégi kocsikkal. Kicsit mintha a…

Szerző: Balázs  Szerdán könnyes búcsút vettünk Minatól és Habibtól, akikkel végleg összeforrt a barátságunk. Teheránból egész könnyen kitaláltunk, csak a hatalmas szmog és a perzselő nap nehezítette a napunkat. Délután elkezdett fájni a térdem, előbb csak a jobb, majd miután a balt terheltem erőst, az is megadta magát. 50 km-re voltunk a fővárostól, a terv az volt, hogy felmegyünk a…