Szerző: Eni

A biciklikkel együtt a platón utaztam, Balázs Mak mellett ücsörgött elől. Robogtunk Phuket felé. Errefelé nem ritka, hogy a család apraja-nagyja a kisteherautók vagy pick upok hátsó részén utazik. Aki nem fér be előre, az megy hátra a panoráma-platóra.
Mak egész jól beszélt angolul, és mint megtudtuk, a thai Rendvédelmi Vizsgálati Szervezetnél, a korrupció ellenes osztályon dolgozik. Érdekes a munkája, sokszor inkognitóban kell maradnia.  "Fentről" jön az utasítás, hogy hová kell mennie, és pontosan mi a feladata. Nagyon sokat utazik  Surat Thani, Pangnga és Phuket környékén. Elmondta, hogy Thaiföld kormánya nagy erőkkel küzd a korrupció ellen. Laosszal, Kambodzsával ellentétben, (lásd határátkelés) Thaiföldön semmit sem érzékeltünk a korrupciós ügyekből. Mak szerint azonban itt sem túl fényes a helyzet.

Mak a közelben lévő halászfaluról mesélt.

A sokat látott Isuzuval egészen Phuket északi csücskéig vitt bennünket. Itt volt egy ellenőrzési pont, ahol leginkább személyautókat állítottak meg a rendőrök. Mi zavartalanul vettük le a platóról a bringákat és a táskáinkat.  Megköszöntük a fuvart, és még egy pár percig elbeszélgettünk, aztán elköszöntünk ettől a nagyon szimpatikus férfitól.

Délután 5 óra környékén jártunk, és még körülbelül 50 km tekerés várt ránk. Phuket déli csücskénél  Aey és Tho otthonába igyekeztünk. A fiatal thai házaspárral a WarmShowers-en vettünk fel a kapcsolatot. Kedvesen felajánlották, hogy addig maradhatunk a házukban, ameddig jól esik. Ők hetek óta nincsenek a szigeten, ugyanis Khuraburi közelében építkeznek. Leírták, hogy merre találjuk a kulcsokat az ikerházhoz.

Nyakunkba vettük Phuketet, és az egyre inkább felduzzadó forgalommal haladtunk a sziget déli csücske felé. Már besötétedett, és az eső is rákezdett. A sziget olyan, mint egy nagy hullámvasút. Fel és le, fel és le. Fárasztó volt. Már minden második kilométer után megkérdeztem Balázst: "Mennyit kell még menni?". "- Már nem sokat". (A következő útra biztosan én is beszerzek majd egy kilométer-órát!) Éppen egy jó nagy dombról gurultunk lefelé az egyre hevesebb esőben, amikor egy fekete BMW lassított mellettünk. Én csak annyit hallottam, hogy Balázs megköszön valamit, és az autó lassan továbbgurul, aztán a következő kisebb domb tetején megáll. Közeledtünk a bringákkal. Miért állt meg? Az 50-es úriember leengedte az ablakot, majd angolul megkérdezte, hogy van-e éjszakára szállásunk?
- Szállásunk? Az van, köszönjük szépen. - válaszoltuk meglepetten.     
Mit akarhat? Nagyon szürreális volt ez az egész jelenet. De a java csak most jött! Az férfi előállt az ötletével: neki van egy kis szállodája, menjünk, szálljunk meg nála, és majd holnap elmegyünk a WS-es ismerőseink házába. Sietve hozzátette, hogy természetesen az ő vendégei lennénk, és szívesen lát minket egy estére.            
Először azt sem tudtuk, hogy mire véljük az ajánlatot. Miért akar ez az ember segíteni nekünk?.... Összenéztünk Balázzsal, majd abban maradtunk, hogy mivel a ház, amelyet Aey és Tho felajánlottak, így is, úgy is üresen áll, teljesen mindegy, hogy mikor vackoljuk be magunkat. Fáradtak, koszosak és csurom vizesek voltunk. Egy ilyen lehetőség, pedig nem mindennap pottyan az ember ölébe. Megköszöntük az idegen úrnak a felajánlást, és elfogadtuk a meghívását. A hotel innen körülbelül 1 kilométerre lehetett. A BMW lassan gurult előttünk, majd eltűnt.
Odafele tekerve megbeszéltük, hogy ha bármelyikünknek rossz érzése támadna a hellyel, a helyzettel vagy a férfival kapcsolatban, azonnal továbbállunk. Néhány perc múlva megpillantottuk a villogó autót az út szélén, a "The Chalet Phuket Boutique Resort and Restaurant" tábla alatt. A szálloda egy kis domb tetején volt. Az úriember mutatta az utat kocsival. Felkaptattunk. Miután bemutatkoztunk, kiderült, hogy a férfi, Mr. Dum is biciklista. Néhány szót váltottunk csupán, mikor a recepciós lány, Jennie odasietett, hogy a szobánkba kísérjen. Szóhoz sem jutottunk. Fürdőszoba, légkondi, kényelmes ágyak! Napok óta a sátorban próbáltunk aludni, több-kevesebb sikerrel. Az egyre melegebb és egyre párásabb időben éjjelente sokszor órákon keresztül csak forgolódtunk a sátor belső részében, reggel pedig hullafáradtan ébredtünk fel.  De ma este, ágyban és hűvösben aludhatunk! Éljen!

A recepciós lánnyal, Jennie-vel, és a férjével, a báros Kenneth-tel később összebarátkoztunk. Majdnem éjfélig fennmaradtunk,  nagyon sokat beszélgettünk.

Jennie-vel és Kenneth-tel a Chalet Phuketben

Mindketten a Fülöp-szigetekről érkeztek Phuketra 4 évvel ezelőtt. A jobb fizetés miatt hagyták hátra otthonukat. Idén nyártól óceánjáró hajóra mennek dolgozni, azt mondják, külföldi fizetésből sokkal könnyebb az otthoniakat segíteni. Másnap reggel pazar reggelit készített nekünk Kenneth. Nagyon hosszú idő után először ittunk tejeskávét.

Pazar!        

Mr. Dum, aki a hoteltől egy perc sétára lakott, a domb tetején, délelőtt fogadott minket. Megköszöntük neki, hogy ott lehettünk. Ő csak annyit mondott: szeret segíteni másoknak, és a dolog szót sem érdemel. Nagyon szívesen tette.

Mr. Dummal legújabb, Viva Santo Nino-s felsőinkben.

A pólókat Jennie-től és Keneth-tl kaptuk. A "Viva Santo Nino" katolikus fesztivált minden januárban megtartják a Fülöp-szigeteken. Ilyenkor mindenhol zene szól, és a helyiek pedig piros színű ruhában masíroznak és táncolnak az utcákon.

Dél is elmúlt már, mire elindultunk a szállodából. Könnyen megtaláltuk Aey és Tho házát, ami a sziget egy csendes, nyugodt részén épült. A kulcsokat a megbeszélt helyen megtaláltuk, bementünk és lepakoltunk. Mivel a thai házaspár már hetek óta nem járt a házban, gyorsan kitakarítottunk. Egy hatalmas csótányt és egy békát kilakoltattunk, és a hangyákat is próbáltuk távol tartani a konyhából. Ez később mindennapos küzdelemmé vált. A gekkók továbbra is bent garázdálkodtak a falakon. Ők csak egy-két "mazsolát" pottyantottak néha, és fura hangokat adtak ki éjszaka, amúgy rendesen viselkedtek.   
Az első két nap próba üzemmód volt. Mindkét éjszaka furcsa hangokra keltünk az éjszaka közepén.  Egerek motoszkáltak a lakásban. Akkor szabadult el a  pokol, amikor az egyik kisegér egy nejlon-szatyorral kezdett küzdeni. A harmadik esténktől már az ikerház másik felében aludtunk. Ez a lakás kevésbé volt felszerelve, így kitaláltuk, hogy az egyik lakásban főzünk majd, a másikban pedig alszunk. Csak úgy, urasan.

A takarítás és költözködés egyik házrészből a másikba persze nem kötötte le a teljes napot, így már másnap elkezdtük felfedezni a szigetet. Feltankoltunk rizzsel, kávéval, zöldséggel és egyéb élelmiszerrel a legközelebbi, 10 km-re lévő áruházban. Elsétáltunk a háztól körülbelül 2 percre található strandra is. Nagyon csendes, nyugodt szeglete ez Phuketnak, elvétve láttunk egy-egy turistát ezen a környéken. A házi strandunkon az iszaposodás miatt sajnos a korallok nem egészségesek, és a víz sem tiszta eléggé ahhoz, hogy jól lehessen sznorkelezni.

Második napunkon átbicikliztünk a Kata-strandra. Nem adta megát ez a gyönyörű partszakasz, egy igen combos dombon kellett felkaptatnunk érte! A strand déli részén, a part közelében úszkáltunk, és gyönyörködtünk a tengeralatti élővilágban. Némi bénázást követően sikeresen felapplikáltuk magunkra a búvármaszkot. Egy-két korty tengervíz után már a pipás légzésre is ráéreztünk. Ezután kezdtük el igazán élvezni a dolgot.  Olyan ez, mint egy teljesen más világ.

Egy kék tengericsillag

És ahogyan a tengeri csillag látott minket.

A harmadik napon megérkezett Lynoh. A dél-koreai bringás Malajziából kezdte meg túráját, és egyenesen Európába tart. Innentől kezdve hármasban jártunk-keltünk mindenfelé. Lynoh nagyon kedves, jó humorú és figyelmes srác. Srác? Hát... Mi sem mondtuk volna meg róla, hogy idén lesz 41 éves! Nagyon könnyű volt vele összebarátkozni, annak ellenére, hogy csekély az angol tudása. Az együttélés pedig pofon egyszerű volt, minden ugyanolyan természetes volt neki is, mint nekünk. Egyik este mi főztünk magyaros vacsit, másnap ő készített valami koreai menüt. Nagyon megkedveltük őt.

Hármasban a phuketi otthonunk előtt.

Lynoh-t is elcsábítottuk sznorkelezni. Egy napra kibéreltünk egy-egy kismotort. Rengeteg időt tudtunk megspórolni azzal, hogy nem biciklivel jöttünk-mentünk a szigeten. És egy kicsit pihentünk, ami -valljuk be!- ránk fért!   
Phuket rengeteg sznorkelezésre alkalmas partszakasszal rendelkezik.  Természetesen vannak szervezett sznorkell-túrák is. Egy kis hajóval egy közeli szigetre viszik a turistákat, ahol néhány órára megállnak. Sok iroda már ebéddel és frissítővel is kombinálja a sznorkell túrákat. Sajnos nem a mi pénztárcánkhoz mérték az ilyen szervezett csomagokat, szóval maradt a part menti "búvárkodás". 

Itt épp egy alapos rák-vislatáson voltunk túl.

Az Ao San volt az egyik legszuperebb strand, ahol megfordultunk. Homokos part, pár méterre a parttól kisebb-nagyobb sziklák emelkedtek a vízből. Ezek körül pedig rengeteg élőlényt lehetett látni! Délutánra az idő kissé borúsra fordult. Ilyenkor picit sötétebb a víz, nem lehet jól látni. A szél is feltámadt, ami azért lehet veszélyes, mert ha elbambul az ember, könnyen megesik, hogy sziklának lökik a hullámok.

A napok hamar elszaladtak, és nekünk lassan tovább kellett állnunk. Lynoh edzésként elkísért minket a Phuket-hídig. Ő ugyanis még egy bő hétig maradt a szigeten, egy olasz bringás barátját kellett bevárnia.

Egy közös kifőzdés ebédre még megálltunk a búcsú előtt. Éppen, hogy megrendeltük a levesünket és leültünk, mikor Balázs nagy mosollyal az arcán ugrott fel az asztal mellől. Nagy meglepetésünkre ott állt előttünk Mak! Nagy volt az öröm! Mak éppen phuketi munkájával végzett, és hazafelé tartott Surat Thaniba, amikor az út szélén meglátta az ismerős bringákat. Visszafordult, hogy megnézze, valóban mi vagyunk azok? És tessék, mi voltunk!

Közös ebéd Makkel és Lynoh-val, a Phuket-hídtól néhány kilométerre

- Ma merre mentek, srácok?- kérdezte Mak.   
- Dél fele igyekszünk, a Pangnga-öbölhöz. - válaszoltuk.             
- Szívesen elviszlek benneteket Pangngáig. -mosolygott Mak. 
Egymásra néztünk Balázzsal, legyen így!           

Hát, így kerültem fel megint ugyanarra a platóra a biciklik mellé. Lynoh még sokáig integetett, majd elindult visszafelé Phuketra. Mi pedig suhantunk Pangnga felé a déli napsütésben.