Szerző: Balázs
Milyen szubjektívet lehet írni egy országról, ahol mindössze 81 órát tölt el az ember gyermeke? Hát… nagyon szubjektívet. Keveset tartózkodtunk az országban, keveset láttunk, de ennek ellenére, vagy épp ezért, elég intenzív és sűrített volt. Hezitáltuk, hogy megírjuk-e, de nem lenne teljes a sorozat nélküle.
Első benyomás
Meleg, száraz levegő fogadott minket a határ túloldalán. Égette a bőrünket a forró szél. Az első város, Sarakhs, ahova betértünk, sokban nem különbözött a túloldali kis városoktól, ami viszont feltűnt, hogy minden sarkon csapolt sört árulnak és a nőkön nincs kendő. Aztán jöttek az ismerős orosz autómárkák; Lada, Volga, stb.
Időjárás
Június elején Türkmenisztánban nagyon meleg van. Június második felében még melegebb, így mi még „jól” jártunk. Nemrég találkoztuk Frankkal, aki 59 fokban tekerte át Karakom-sivatagot. Elképzelhetetlen! A hőmérséklet éjszaka sem esik sokat, saját levében forgolódik az ember.
Itt bizony nincs hova elbújni a nap elől.
Közlekedés
A főutak rázósak, egyenetlenek, néhány helyen meg tükör simák, váltakozva. Mintha harcban állna a két tábor egymással. Egyelőre a rossz szakaszok állnak nyerésre. A régi karavánút, réginek tényleg régi, és majdnem olyan lassan tudtunk haladni rajta, mint egy tevekaraván. Közlekedési táblákat ritkán, útbaigazító jelzéseket szinte egyáltalán nem láttunk. Az autósok normálisan vezetnek, figyelnek a kerékpárosokra. Egy-két Lada és Volga kivételével csak Toyota márkájú autókat láttunk. A benzin literje 70 Ft körül van.
Táj és környezet
Nagyon „üres” az ország. Nekem néha az volt az érzésem, hogy a nagy semmiben tekerünk éppen. Mary volt talán az egyetlen kivétel. Nem szép, de egész kellemes város, sok kedves emberrel.
Az ország nagyon gyéren lakott, az utak kopárak, sok épület elhagyatott, üres. Olyan érzése van az emberek, mintha valami tragédia történt volna ezen a helyen és az emberek eltűntek, vagy elmentek volna. A határ után egy vizes, nádas területen tekertünk, az nagyon szép volt. Jártunk még alföldön és a sivatagban. Mindegyikek megvolt a maga varázsa. Kevésbé tudtuk csodálattal szemlélni az aranyozott szobrokat, amikkel több helyen találkoztunk.
Termőföld a földművesek házával.
Étel, ital
Szamszát (hússal töltött, kemencében sütött „batyu”) sok helyen sütnek, az út mellett árulnak. Sokszor azonban nehéz bármiféle helyet találni, ahol ételhez, italhoz juthatnánk, mert semmi jelzést, de tényleg semmi jelet nem tesznek ki, hogy ott egy étterem féle lenne. Sokszor még azt sem írják ki, hogy „Cafe” vagy étterem, így a helyieknél tudtunk érdeklődni csupán. Türkmenisztánban találkoztunk először a négyzet alakú, lábakon álló „kerevettel”, amire takarókat terítenek és arra körben ülve étkeznek. Az étel, ital általában véve olcsónak mondható.
Emberek
Az emberek kedvesek és segítőkészek. Az arcok már erősen látszik az ázsiai jelleg (érdekes módon jobban, mint az üzbégeken, habár ők már közelebb vannak Közép-Ázsiához). Az emberek és leginkább a nők többsége tradicionális ruhákban jár, mi szépnek találtuk őket. Nem tudjuk mi az oka, de minden 30 évnél idősebb emberek van legalább egy aranyfoga. Oké, szerintem nem igazi arany fog, csak aranyszínű korona (majd a fogorvos ismerőseim megmondják). Nagyon élik a csillogó, villogó fogakat. Oroszul mindenhol boldogulunk, a nagyvárosokban találni angolul értő fiatalokat. Nem tudjuk milyen a foglalkoztatási ráta az országban, de mikor megláttuk az útkorlátot mosó hölgyeket, kicsit a szocialista „munkát mindenkinek” programra emlékeztettek minket. Amikor az egyik brigád megásta a gödröt, a másik meg betemette. Nem tudjuk valóban volt-e ilyen vagy nem, azonban az biztos, hogy nem érezzük szükségét egy az utat elválasztó korlát kézzel való lemosását.
A nők többsége ilyen földig érő, díszes ruhákban jár.
Állatvilág
A vizes területeknek nagyon gazdag a madárvilága. Ezen felűl láthattunk még vadon élő tevéket, fél méteres gyíkot, tenyérnyi méretű pókot, egy eltévedt teknőst és sok más egyéb bogarat.
Összességében
Nem hiszem, hogy sok turista választja célországnak Türkmenisztánt, inkább csak átutaznak rajta. Köszönhető mindez, szerintünk a következőknek:
- Úgy tűnik, az ország vezetősége nem kimondottan vágyja a turistákat az országba.
- Turista vízumot csak szervezett utak keretében adnak ki. Nagyon kíváncsiak vagyunk, mit tudnak mutatni egy ilyen út során és mennyit gombolnak le az emberektől mindezért?
- Nincs infrastruktúra.
- Van viszont elnöki köztársaság, ami bár lazult egy hangyányit Nyyazow óta, azonban még van hova fejlődni.
- Természeti látnivalókban nem igazán gazdag, nincsenek történelmi városai, nevezetességei. (Ez alól Merv kivételt képez.)
Ha Türkmenisztánban járunk, ne hagyjuk ki:
Stoppoljunk le egy teherautót és kéredzkedjük fel a platóra úgy 100-150 km erejéig. Miért? Mert illegális és kb. ez a legizgalmasabb, amit 5 nap alatt tehetünk, és ott elviselhetőbb a klíma. Második variációként keressünnk egy homokvihart, és nézzük meg milyen "belűlről".
