A paradicsomtermesztés egyik sarkalatos pontja a növények megfelelő támogatása, különösen a folytonnövő, vagyis indeterminált fajták esetében. Ezek a fajták, ha magukra hagyjuk őket, természetes hajlamuk szerint a földön kúszva terjeszkednek, ami számos problémát vet fel a kiskerti termesztés során. A házi készítésű karók alkalmazása nem csupán praktikus megoldás ezen kihívások kezelésére, de költséghatékony és környezettudatos alternatívát is kínál a boltban kapható támrendszerekkel szemben. A stabil támaszték biztosítása elengedhetetlen a növény egészséges fejlődéséhez, a bőséges terméshozamhoz és a minőségi gyümölcsök neveléséhez. Megfelelő karózással megelőzhetjük a betegségek terjedését, távol tarthatjuk a kártevőket, és optimalizálhatjuk a növény fény- és levegőellátását.
A folytonnövő paradicsomfajták jellegzetessége, hogy a tenyészidőszak alatt folyamatosan növekednek, akár több méter magasra is megnőhetnek, miközben oldalhajtásokat és virágfürtöket hoznak. Támaszték nélkül ezek a hajtások a földre fekszenek, ahol a levelek és a fejlődő termések közvetlen kapcsolatba kerülnek a talajjal. Ez a környezet ideális a különböző gombás és baktériumos betegségek, például a fitoftóra vagy a szeptóriás levélfoltosság számára, melyek a nedves talajfelszínről könnyen a növényre kerülhetnek. Emellett a földön fekvő növényzetben a levegő mozgása korlátozott, ami tovább kedvez a kórokozók megtelepedésének és elszaporodásának, különösen párás, esős időszakokban.
Még a determinált, vagyis bokorszerűen növő, véges növekedésű fajták is profitálhatnak a karózásból, bár esetükben nem a magasság elérése a fő cél. Ezek a fajták általában zömökebbek és egyszerre hoznak nagyobb mennyiségű termést. A fejlődő gyümölcsök súlya alatt az ágak könnyen meghajolhatnak, akár el is törhetnek, ami a termés elvesztéséhez vagy minőségromlásához vezethet. Egy egyszerű karó vagy kisebb támrendszer segítségével tehermentesíthetjük ezeket az ágakat, biztosítva a termés zavartalan fejlődését és érését, valamint megakadályozva, hogy a gyümölcsök a talajra érjenek és ott károsodjanak.
Összefoglalva, a paradicsom karózásának szükségessége több tényezőn alapul. Elsődleges célja a betegségek és kártevők elleni védekezés megkönnyítése azáltal, hogy a növényt elemeljük a talajtól. Ezzel párhuzamosan javul a lombozat szellőzése és a növény minden részének fényellátása, ami elengedhetetlen az egészséges növekedéshez és a bőséges terméskötéshez. Nem utolsósorban a karózott növények kezelése, gondozása és a termés szüretelése is lényegesen egyszerűbbé válik, hozzájárulva egy rendezettebb kertkép kialakításához és a kertészeti munka hatékonyságának növeléséhez. A karózás tehát egy alapvető agronómiai művelet, amely közvetlenül befolyásolja a termesztés sikerességét.
A karózás előnyei a paradicsomtermesztésben
A paradicsomtövek karózása számos konkrét előnnyel jár, amelyek közül az egyik legfontosabb a növénybetegségek megelőzése. Amikor a paradicsom levelei és termései a talajjal érintkeznek, ki vannak téve a talajban élő kórokozóknak, különösen a gombás fertőzéseknek, mint amilyen a paradicsomvész (fitoftóra) vagy a szeptóriás levélfoltosság. Az öntözés vagy esőzés során felcsapódó vízcseppek könnyedén feljuttathatják ezeket a kórokozókat az alsó levelekre. A karózással elemeljük a növényt a talajtól, így jelentősen csökkentjük a fertőzés kockázatát, és mivel a levegő jobban átjárja a lombozatot, az gyorsabban szárad, ami szintén gátolja a gombás betegségek terjedését.
A kártevők elleni védekezésben is komoly szerepe van a karózásnak. A talajszinten lévő termések könnyű célpontot jelentenek a csigáknak, meztelencsigáknak, különböző talajlakó rovaroknak és akár rágcsálóknak is. A támasztékra futtatott növényeken a termések nehezebben hozzáférhetők ezeknek a kártevőknek. Emellett a szellős, átláthatóbb lombozatban könnyebb észrevenni és időben kezelni az olyan kártevőket, mint a levéltetvek vagy a paradicsom hernyók (pl. gyapottok-bagolylepke lárvája), mielőtt komolyabb kárt okoznának az állományban.
A termés minősége és mennyisége szempontjából is előnyös a karózás. A jobb levegőáramlás és a növény minden részét érő optimálisabb fényellátás elősegíti az egyenletesebb érést és a nagyobb, ízletesebb gyümölcsök fejlődését. Bár a túlzott közvetlen napfény okozhat napégést a termésen, a megfelelően karózott és metszett növény lombozata általában elegendő árnyékot biztosít, miközben a fotoszintézishez szükséges fény eljut a levelekhez. A talajtól elemelkedő gyümölcsök tisztábbak maradnak, kevesebb rajtuk a szennyeződés és a mechanikai sérülés, ami vonzóbbá teszi őket és csökkenti a betakarítás utáni veszteségeket.
Végül, de nem utolsósorban, a karózás jelentősen megkönnyíti a kertészeti munkákat. A függőlegesen nevelt növények között könnyebb a gyomlálás, a talajlazítás, a tápanyag-utánpótlás és az öntözés. A betegségek és kártevők felderítése, valamint az esetleges növényvédelmi beavatkozások elvégzése is egyszerűbb és hatékonyabb. A leglátványosabb előny pedig a szüretelés során mutatkozik meg: a termések könnyen hozzáférhetők, nem kell a földön kúszó indák között keresgélni az érett paradicsomokat. Mindezek mellett a karózott paradicsomágyás rendezettebb képet mutat és helytakarékosabb megoldást kínál a kertben.
Anyagválasztás házi készítésű karókhoz
A házi készítésű paradicsomkarókhoz többféle anyagot is felhasználhatunk, a választás pedig alapvetően befolyásolja a karók tartósságát, stabilitását, költségét és nem utolsósorban a kert esztétikai megjelenését. A leggyakoribb és legkézenfekvőbb opciók közé tartozik a fa, a bambusz, a fém, valamint különböző műanyagok és újrahasznosított anyagok. A döntés meghozatala előtt érdemes mérlegelni az adott paradicsomfajta várható magasságát és termésmennyiségét, hiszen egy magasra növő, bőtermő fajta lényegesen erősebb és stabilabb támasztékot igényel, mint egy alacsonyabb, determinált típus.
A fa az egyik leghagyományosabb és legelterjedtebb anyag a paradicsomkarók készítéséhez. Különböző fafajták jöhetnek szóba: a keményfák, mint például az akác, tölgy vagy kőris, rendkívül tartósak és ellenállóak az időjárás viszontagságaival szemben, de nehezebbek és drágábbak lehetnek. A puhafák, mint a fenyőfélék, könnyebben beszerezhetők és megmunkálhatók, általában olcsóbbak is, viszont kevésbé időtállóak, különösen kezeletlenül. Fontos szempont, hogy élelmiszernövények támogatásához lehetőleg kezeletlen fát használjunk, hogy elkerüljük a potenciálisan káros vegyszerek (pl. gombaölő szerek, favédő szerek) talajba és növénybe jutását.
A bambusz egyre népszerűbb választás, köszönhetően kiváló tulajdonságainak. Erős, mégis rugalmas és viszonylag könnyű anyag, amely természetes megjelenést kölcsönöz a kertnek. A bambuszrudak jól ellenállnak az időjárásnak, tartósabbak lehetnek, mint a kezeletlen puhafák. Különböző átmérőjű és hosszúságú bambuszrudak kaphatók, így könnyen kiválaszthatjuk a paradicsomfajtánkhoz leginkább illőt. Hátránya lehet, hogy idővel hajlamos lehet a hosszanti repedésre, különösen a végeinél, és a megfelelő tárolás elengedhetetlen a többéves használathoz.
Fémből készült karók, például betonacél rudak (rebar), vastagabb fémhuzalok, vagy akár régi fémcsövek (pl. villanyszerelési védőcső) is alkalmazhatók. Ezek rendkívül tartósak, gyakorlatilag elnyűhetetlenek, és nagy stabilitást biztosítanak még a legnehezebb növények számára is. Hátrányuk a magasabb beszerzési költség, a nehezebb megmunkálhatóság (vágás, formázás), és kevésbé természetes megjelenésük. A fémkarók nyáron felforrósodhatnak, ami érintkezéskor károsíthatja a növény szárát, bár ez ritkán okoz komoly problémát. Műanyag karók és PVC csövek is használhatók, de figyelni kell az UV-állóságukra és arra, hogy ne váljanak rideggé és törékennyé az évek során, potenciálisan mikroműanyagokat juttatva a talajba.
Fa karók készítése és előkészítése
Amennyiben a fa karók mellett döntünk, az első lépés a megfelelő alapanyag kiválasztása. Ideális esetben olyan természetesen tartós fafajtát választunk, mint az akác, vörösfenyő vagy cédrus, amelyek jobban ellenállnak a korhadásnak. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, a leggyakrabban használt fenyőfűrészáru is megfelel, de számolni kell rövidebb élettartamával. Keressünk egyenes, lehetőleg csomómentes léceket vagy deszkákat, amelyek kellően erősek a paradicsom súlyának megtartásához; általában a 2×2 cm-es vagy vastagabb keresztmetszet már megfelelő. A karók hosszát a paradicsom várható magasságához igazítsuk, általában 1,5 és 2,5 méter közötti hossz a leggyakoribb, figyelembe véve, hogy a karó egy részét (kb. 30-40 cm) a földbe kell majd szúrni.
A kiválasztott faanyagot méretre kell vágni. Egy éles fűrész segítségével vágjuk le a léceket a kívánt hosszúságúra. A karó egyik végét célszerű kihegyezni, hogy könnyebben be tudjuk majd ütni vagy nyomni a talajba. Ezt megtehetjük fűrésszel, baltával vagy egy erősebb késsel, ferde vágásokkal kialakítva a hegyet. Érdemes a karók éleit, különösen a felső végét és a hegyezés környékét kissé lecsiszolni vagy legömbölyíteni smirglipapírral vagy ráspollyal. Ezzel megelőzhetjük a szálkásodást, ami sérülést okozhat nekünk a munka során, vagy később a növény szárának is.
Mivel élelmiszernövényekhez használjuk a karókat, kerülni kell a vegyszeres kezelést, például a telítést vagy a kátrányos bevonatokat. A tartósság növelésére azonban vannak természetesebb módszerek. Az egyik ilyen technika a karó földbe kerülő végének enyhe szenesítése (égetése) nyílt lánggal vagy forró levegővel. Ez a japán „shou sugi ban” technikához hasonló eljárás egy védőréteget hoz létre a fán, amely ellenállóbbá teszi a nedvességgel és a talajban élő mikroorganizmusokkal szemben. Egy másik lehetőség a karók alsó részének természetes olajokkal, például lenolajkencével vagy tungolajjal történő átitatása, ami szintén növeli a vízlepergető képességet és lassítja a korhadást.
A karók felhasználása előtt győződjünk meg róla, hogy tiszták és szárazak. Ha előző szezonból maradt karókat használunk újra, vizsgáljuk át őket alaposan, nincs-e rajtuk korhadás, repedés vagy rovarkártétel jele. A sérült, meggyengült karókat ne használjuk fel, mert könnyen eltörhetnek a növény súlya alatt. Szükség esetén a hegyüket újra kiélezhetjük, hogy a telepítés könnyebb legyen. Bár általában nem szükséges, ha valamilyen speciális kötözési rendszert tervezünk, előre kifúrhatjuk a szükséges lyukakat a karókon a kötözőanyag átvezetéséhez.
Bambusz karók használata és kezelése
A bambusz karók kiválasztásakor figyeljünk arra, hogy megfelelő vastagságú és érettségű rudakat válasszunk. Az érettebb, vastagabb falú bambusz lényegesen erősebb és tartósabb, mint a fiatal, vékony falú. A paradicsom várható méretétől függően legalább 1,5-2 cm átmérőjű rudakat keressünk, de a nagyobb, indeterminált fajtákhoz akár 3-4 cm átmérőjű vagy vastagabb bambusz is indokolt lehet. Ellenőrizzük a rudakat repedések és sérülések szempontjából, és győződjünk meg róla, hogy a hosszuk elegendő (a fa karókhoz hasonlóan 1,5-2,5 méter), beleszámítva a talajba kerülő részt is.
A bambusz előkészítése általában egyszerűbb, mint a fáé. Nincs szükség hegyezésre, mivel a bambusz üreges szerkezete miatt a vágott vég is viszonylag könnyen a talajba nyomható, bár egy ferde vágás segíthet. Ha lehetséges, érdemes a rudat közvetlenül egy nódusz (bütyök) alatt elvágni az alsó végén, mert ez a rész masszívabb, kevésbé hajlamos a szétválásra a földbe ütéskor. A felső végénél, ha az nyitott (mert nem nódusznál lett elvágva), érdemes lehet ferdén levágni, hogy az esővíz lefolyjon róla, vagy valamilyen módon lezárni (pl. viasszal), hogy megakadályozzuk a víz bejutását és a belső rothadást vagy a fagy okozta szétrepedést.
Bár a bambusz természetesen ellenálló anyag, élettartamát növelhetjük néhány egyszerű kezeléssel. A teljes felület átkenése természetes olajokkal, mint a lenolaj, tungolaj vagy akár paraffinolaj, segíthet lezárni a pórusokat, csökkentve a nedvességfelvételt és a kiszáradás okozta repedezést. Ez különösen fontos, ha több szezonon keresztül szeretnénk használni a karókat. A legfontosabb kezelés azonban a használaton kívüli helyes tárolás: a szezon végén tisztítsuk meg a rudakat, és tároljuk őket száraz, fedett, napfénytől védett helyen, lehetőleg fektetve vagy állítva, de nem közvetlenül a földön.
A bambusz karók használata során érdemes figyelembe venni néhány gyakorlati szempontot. A bambusz sima felületén a kötözőanyag könnyebben megcsúszhat, ezért célszerű lehet kissé érdesebb felületű kötözőt (pl. jutazsineg) használni, vagy a kötést a nóduszok közelében elhelyezni, ahol a rúd kissé vastagabb. Könnyebb súlya miatt különösen fontos, hogy a bambusz karókat kellően mélyen (legalább 30-40 cm) és stabilan rögzítsük a talajban, főleg szeles helyeken vagy nehéz termésű fajták esetében. Nagyobb növényekhez mindig válasszunk vastagabb, erősebb bambuszrudakat a megfelelő tartás érdekében.
Alternatív anyagok és kreatív megoldások
A paradicsomkarók készítésekor nem kell feltétlenül ragaszkodnunk a hagyományos fa vagy bambusz anyagokhoz; a kertészeti találékonyság és az újrahasznosítás jegyében számos alternatív megoldás létezik. Érdemes körülnézni a ház körül, a garázsban vagy a fészerben, mert sok olyan tárgy lapulhat ott, amely kiválóan alkalmas lehet paradicsomtámasztéknak. Ez a megközelítés nemcsak költséghatékony, de csökkenti a hulladék mennyiségét és egyedi karaktert adhat a kertnek, miközben a funkcionalitást is biztosítja.
Konkrét példaként említhetők a vastagabb, egyenes ágak, amelyeket a gyümölcsfák vagy más lombhullató fák metszésekor nyerhetünk. Különösen a keményfák (pl. akác, tölgy, mogyoró) ágai lehetnek tartósak. Régi, használaton kívüli szerszámnyelek (gereblye, kapa, ásó nyele) szintén remekül újrahasznosíthatók erős és stabil karóként. Fémhulladékok közül a már említett betonacél darabok, vékonyabb fémcsövek (villanyszerelési védőcső, leselejtezett vízvezetékcső) vagy akár régi fém kerítéselemek is szolgálhatnak támasztékul, biztosítva a hosszú élettartamot.
Az egyszerű karókon túl komplexebb támrendszereket is készíthetünk maradék anyagokból. Néhány erősebb ágból vagy lécből egyszerű A-alakú bakokat vagy háromlábú gúlákat (tripodokat) eszkábálhatunk össze, amelyek stabil alapot nyújtanak a felfuttatott növényeknek. Dróthálók, például betonacél háló (síkháló) vagy erősebb kerítésdrót (pl. vadháló) darabjai is felhasználhatók: henger alakúra hajlítva egyszerű ketrecet képezhetünk belőlük a növény köré, vagy két erősebb karó közé kifeszítve támfalat (trelliszt) hozhatunk létre, amelyre a növényeket kötözhetjük.
Bármilyen alternatív anyagot vagy kreatív megoldást is választunk, mindig győződjünk meg annak biztonságosságáról és alkalmasságáról. Kerüljük az olyan anyagokat, amelyek potenciálisan káros anyagokat oldhatnak ki a talajba, mint például a vegyszeresen kezelt fa (pl. vasúti talpfa, régi ablakkeret) vagy bizonyos típusú, nem UV-álló műanyagok. A szerkezetnek minden esetben elég erősnek és stabilnak kell lennie ahhoz, hogy elbírja a kifejlett, terméssel teli paradicsomnövény súlyát, és ellenálljon az erősebb szélnek is. A funkcionalitás legyen az elsődleges szempont, de egy kis odafigyeléssel ezek a házi megoldások is lehetnek esztétikusak.
A karók helyes elhelyezése a kertben
A paradicsomkarók telepítésének időzítése kritikus fontosságú a növények egészséges fejlődése szempontjából. A legideálisabb időpont a karók elhelyezésére közvetlenül a palánták kiültetésekor van, vagy legkésőbb néhány nappal az ültetés után. Ha megvárjuk, amíg a növény gyökérzete jelentősen kifejlődik, a karó későbbi leszúrása komoly károkat okozhat a gyökerekben, ami visszavetheti a növény növekedését, sőt, akár a pusztulását is okozhatja. Tervezzük meg előre a karók helyét, még mielőtt a palántát a földbe helyeznénk.
A karót a palánta tövétől megfelelő távolságra kell elhelyezni. Az általános javaslat szerint a karót a növény szárától körülbelül 5-10 centiméterre szúrjuk le. Ez a távolság elég közeli ahhoz, hogy a növényt hatékonyan támassza, de elég távoli ahhoz, hogy a leszúráskor minimalizáljuk a gyökérsérülés kockázatát. Érdemes figyelembe venni az uralkodó szélirányt is: ha a karót a szél felőli oldalra helyezzük, az további stabilitást nyújthat a növénynek az erős széllökésekkel szemben.
A karó stabilitásának kulcsa a megfelelő mélységű rögzítés. A karókat szilárdan a talajba kell juttatni, hogy elbírják a növény és a termés súlyát, valamint ellenálljanak a szélnek. Általános szabályként a karó teljes hosszának legalább egynegyedét, de minimum 30-40 centimétert ajánlott a földbe süllyeszteni. Lazább szerkezetű talajban vagy magasabb karók esetén ennél mélyebbre is szükség lehet. Fa vagy bambusz karók leszúrásához használhatunk gumikalapácsot vagy egy nehezebb fakalapácsot, óvatosan ütögetve a karó tetejét, nehogy az szétrepedjen. Fémkarókat általában könnyebb a földbe ütni. Győződjünk meg róla, hogy a karó függőlegesen és stabilan áll.
A karózott paradicsomok közötti megfelelő térköz biztosítása szintén fontos eleme a sikeres termesztésnek. A növényeknek elegendő helyre van szükségük a növekedéshez, a levegő szabad áramlásához és a napfény optimális hasznosításához. A javasolt tőtávolság függ a paradicsomfajtától (determinált vs. indeterminált) és a választott karózási módszertől, de általában 50-100 centiméter közötti távolságot érdemes tartani a tövek között egy soron belül. A megfelelő térköz és a karózás együttesen járul hozzá az egészséges növényállomány kialakításához és a betegségek terjedésének megelőzéséhez.
A paradicsomtövek kötözésének technikái
A karó elhelyezése után a következő fontos lépés a paradicsomnövény megfelelő rögzítése a támasztékhoz. A kötözés célja, hogy a növény fő szárát vagy oldalhajtásait a karóhoz erősítsük anélkül, hogy a növekvő szárat elszorítanánk vagy megsértenénk. A kötésnek elég lazának kell lennie ahhoz, hogy a szár vastagodásának teret engedjen, de elég szorosnak ahhoz, hogy a növényt stabilan tartsa. Fontos megérteni, hogy a kötözést nem egyszeri alkalommal végezzük, hanem a növény növekedésével párhuzamosan, rendszeresen ismételni kell.
A kötözéshez használt anyag kiválasztása lényeges szempont. Kerülni kell a vékony, éles anyagokat, mint a drót, a damil vagy a vékony műanyag zsineg, mert ezek könnyen belevághatnak a növény puha szárába, sérülést és fertőzési kaput okozva. Ideálisak a puha, lehetőleg természetes anyagok, mint a jutazsineg, a pamutzsinór vagy a rafia. Szintén jól használhatók a régi pólókból, harisnyákból vágott szövetcsíkok, amelyek puhák és rugalmasak. Kaphatók speciális kerti kötözők is, például tépőzáras szalagok, puha bevonatú drótok vagy műanyag növénykapcsok, amelyek szintén kíméletesek a növényhez.
A legelterjedtebb és legbiztonságosabb kötözési technika az úgynevezett nyolcas kötés. Ennek lényege, hogy a kötözőanyagot először a karó köré tekerjük és megcsomózzuk vagy egyszerűen átvetjük rajta, majd a két szárát keresztezve egy nyolcas alakot formálunk. Ezt követően a kötöző két végét a paradicsom szára köré vezetjük, egy levélhónalj vagy termésfürt alatt, és ott lazán megkötjük. Ez a módszer biztosítja, hogy a szár ne dörzsölődjön közvetlenül a karóhoz, és elegendő hely maradjon a növekedéshez a hurokban. Soha ne húzzuk túl szorosra a kötést!
A kötözést a növény növekedési ütemétől függően rendszeresen, általában 15-25 centiméterenként kell megismételni a fő szár mentén felfelé haladva. Ahogy a növény növekszik, újabb kötési pontokat kell létrehozni a frissen nőtt részek rögzítésére. Figyeljünk a nagyobb termésfürtökre is; ha azok súlya túlságosan megterheli a szárat, magát a fürt kocsányát is óvatosan a karóhoz rögzíthetjük egy külön kötözővel. Időnként ellenőrizzük a régebbi kötéseket is, hogy nem váltak-e túl szorossá a szár vastagodása miatt, és szükség esetén lazítsunk rajtuk vagy cseréljük ki őket.
A karók karbantartása és tárolása
A paradicsomkarók élettartamának meghosszabbítása és a következő szezonra való megfelelő előkészítése érdekében elengedhetetlen a szezon végi karbantartás és a helyes tárolás. Miután a paradicsom letermett és a növényi maradványokat eltávolítottuk az ágyásból, a karókat is szedjük ki a földből. Az első és legfontosabb lépés a karók alapos megtisztítása. Távolítsunk el minden rátapadt földet, növényi törmeléket és a rajtuk maradt régi kötözőanyagokat egy erősebb kefe vagy kaparó segítségével. Ez a lépés önmagában is csökkenti a kártevők és kórokozók áttelelésének esélyét.
A mechanikai tisztítás után ajánlott a karók fertőtlenítése, különösen akkor, ha az adott szezonban növénybetegségek (pl. gombás fertőzések) fordultak elő a kertben. A fertőtlenítés segít elpusztítani a karók felületén esetlegesen megtapadt kórokozókat. Erre a célra használhatunk például egy 1:9 arányú háztartási hipó és víz oldatát, amelybe rövid időre belemártjuk vagy alaposan áttöröljük a karókat. Alternatívaként ecetes vizes oldat is használható. A vegyszeres fertőtlenítés után mindig alaposan öblítsük le a karókat tiszta vízzel, majd hagyjuk őket teljesen megszáradni a napon vagy jól szellőző helyen.
A tiszta és száraz karók megfelelő tárolása kulcsfontosságú a tartósságuk megőrzése érdekében. A legjobb, ha száraz, fedett, jól szellőző helyen, például fészerben, garázsban vagy fedett terasz alatt tároljuk őket. Fontos, hogy ne érintkezzenek közvetlenül a talajjal vagy állandó nedvességgel, ezért érdemes őket polcra helyezni, ládába tenni vagy legalább alátétfákra fektetni. A fa és bambusz karókat óvni kell a hosszan tartó, közvetlen napsugárzástól is a tárolás során, mert az UV-sugárzás ronthatja az anyag szerkezetét. Az azonos típusú és méretű karókat érdemes összekötözni vagy csoportosítani a rendezett tárolás és a könnyebb későbbi felhasználás érdekében.
A következő tavaszi ültetési szezon előtt, mielőtt újra használnánk a karókat, végezzünk el egy utolsó ellenőrzést. Vizsgáljuk át alaposan minden egyes darabot, keresve a korhadás, repedés, törés vagy rovarkártétel jeleit. A sérült, meggyengült karókat selejtezzük ki, mivel ezek nem biztosítanának megfelelő támaszt a növényeknek, és a szezon közben eltörhetnek. Szükség esetén élesítsük újra a fa karók hegyét a könnyebb leszúrás érdekében. Ez a kis tavaszi karbantartás biztosítja, hogy csak ép és megbízható karókat használjunk a kertben, hozzájárulva ezzel a következő évi termesztés sikeréhez.
Ehhez a tartalomhoz nem lehet hozzászólni.