Nincs bosszantóbb látvány egy kerttulajdonos számára, mint amikor a gondosan ápolt, élénkzöld gyepszőnyeget egyetlen éjszaka alatt friss földkupacok törik meg. A vakond megjelenése gyakran vált ki azonnali elkeseredést, pedig jelenléte valójában a talaj jó minőségét és gazdag élővilágát jelzi. Mivel védett állatról van szó, a drasztikus megoldások szóba sem jöhetnek, így marad a türelem és a kreativitás. Ebben a cikkben körbejárjuk, milyen szelíd, de hatékony módszerekkel terelhetjük át a kis betolakodót a szomszédos mezőre.
Ismerjük meg a hívatlan vendég természetét
Mielőtt háborút hirdetnénk, érdemes megérteni, miért is érzi jól magát nálunk ez a különleges kisemlős. A vakond nem a növényeinket eszi, hanem a földben lakó kártevőket, például a pajorokat és a lótücsköket pusztítja nagy erőkkel. Egyetlen példány képes naponta saját testsúlyának megfelelő mennyiségű rovart elfogyasztani. A járatok ásása közben pedig fellazítja a talajt, ami segíti a gyökerek szellőzését.
Ugyanakkor érthető a felháborodás, hiszen a túrások nemcsak esztétikai hibák, hanem balesetveszélyesek is lehetnek a fűnyírás során. A vakond szinte teljesen vak, de a szaglása és a hallása rendkívül kifinomult, erre alapozhatjuk a védekezési stratégiánkat is. Ha túl sok a táplálék a kertünkben, szinte biztosan meg fog jelenni az utánpótlás. Éppen ezért a tartós sikerhez nem elég elűzni az állatot, a talajlakó rovarok számát is kontroll alatt kell tartani.
A vakondok magányos állatok, és szigorúan védik a saját vadászterületüket a fajtársaikkal szemben. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos méretű családi ház kertjében általában egyszerre csak egyetlen példány garázdálkodik. Ha sikerül őt távozásra bírni, egy ideig biztosan nyugtunk lesz. A kérdés már csak az, hogyan tegyük számára barátságtalanná a környezetet anélkül, hogy kárt tennénk benne.
Illatokkal és hangokkal a túrások ellen
Az egyik legnépszerűbb módszer a kellemetlen szagok bevetése, hiszen a vakond orra minden apró változást érzékel. A járatokba helyezett kutyaszőr, fokhagyma vagy éppen a kávézacc gyakran hatásosnak bizonyul az érzékeny szaglószerv ellen. Sokan esküsznek a ricinusolajra is, amelynek illata kifejezetten taszítja ezeket a kisemlősöket. Érdemes a friss túrásokba juttatni ezeket az anyagokat, majd finoman visszataposni a földet.
A hanghatások és a rezgések szintén remekül működhetnek, ha következetesek vagyunk a használatukkal. A földbe ásott, nyakával felfelé néző üres üvegpalackok a szél hatására mély, fütyülő hangot adnak ki, ami zavarja az állat nyugalmát. Kaphatók napelemes ultrahangos riasztók is, de ezek hatótávolsága gyakran elmarad a várttól. A gyerekek által használt szélforgók rezgése szintén lejut a talajba, ami bizonytalanságot kelt a járatokban.
Fontos azonban tudni, hogy a vakond okos állat, és hamar hozzászokik a monoton ingerekhez. Ha a riasztó hetekig ugyanazon a ponton van, az állat egyszerűen kikerüli vagy figyelmen kívül hagyja. Érdemes tehát néhány naponta változtatni az eszközök helyét a kertben. A kombinált védekezés, ahol szagokat és rezgéseket is bevetünk, általában sokkal látványosabb eredményt hoz.
Egyes növények ültetése is természetes sorompóként szolgálhat a kert határán. A nagy sárfű vagy a kerti nőszirom olyan anyagokat bocsát ki a gyökerein keresztül, amelyeket a vakondok messziről elkerülnek. Ezek a növények nemcsak hasznosak, hanem a kert díszei is lehetnek a tavaszi időszakban.
Mechanikai akadályok és a vakondháló telepítése
Ha valaki most tervezi a kertépítést vagy a gyepfelújítást, a legbiztosabb megoldás a vakondháló lefektetése. Ez a sűrű szövésű műanyag háló megakadályozza, hogy az állat a felszínre tudja lökni a földet. Bár a mélyben továbbra is közlekedhet, a pázsitunk érintetlen marad az ő ténykedésétől. A hálót legalább 10-15 centiméter mélyre kell helyezni, hogy a fűnyíró vagy a gyepszellőztető ne tegyen kárt benne.
A virágágyások védelmére alkalmazhatunk sűrűbb dróthálót is a föld alá süllyesztve, ami megóvja a hagymás növényeket. Ez a módszer ugyan munkaigényes, de hosszú távú és vegyszermentes védelmet biztosít a legféltettebb növényeinknek. Érdemes a hálót az ágyás széleinél függőlegesen is felvezetni egy kicsit. Így egyfajta föld alatti erődítményt hozhatunk létre a legértékesebb virágaink köré.
Miért érdemes néha mégis békét kötni az állattal
Ha minden próbálkozásunk ellenére a vakond maradni akar, próbáljunk meg más szemmel nézni a tevékenységére. A túrásokból származó föld valójában a legjobb minőségű, porhanyós ültetőközeg, amit csak kívánhatunk. Gyűjtsük össze egy vödörbe, és használjuk fel a cserepes növények átültetéséhez vagy a palántázáshoz. Ez a föld mentes a nagyobb rögöktől és tele van hasznos tápanyagokkal.
Gondoljunk arra is, hogy a vakond jelenléte egyfajta garancia a kertünk ökológiai egyensúlyára. Ahol ő megjelenik, ott nem kell tartanunk a növények gyökereit pusztító pajorok inváziójától. Gyakran előfordul, hogy ha kiűzzük a vakondot, pár hónap múlva sokkal komolyabb rovarkárral kell szembenéznünk. A természetben mindennek megvan a maga helye és feladata.
A legbölcsebb hozzáállás talán a részleges elfogadás és a terelés művészete. Engedjük meg neki, hogy a kert félreeső, bokros részein dolgozzon, és csak a reprezentatív gyeptől tartsuk távol. Egy jól karbantartott, egészséges kertben a vakond és az ember képes lehet egymás mellett élni. Végül is ő volt itt előbb, mi csak vendégségbe érkeztünk a természetbe.
A kertészkedés egyik legnagyobb tanulsága a türelem és az alázat elsajátítása a természet erőivel szemben. Bár a vakondtúrások bosszantóak, nem jelentik a világ végét, és némi odafigyeléssel orvosolható a probléma. Használjuk a fent említett kíméletes technikákat, és tartsuk szem előtt, hogy a harmónia fontosabb a tökéletesre nyírt pázsitnál. Egy élettel teli kertben mindig lesznek kisebb-nagyobb meglepetések, és pont ez teszi széppé ezt a hobbit.
