A kertészkedés öröme sokáig kimerült a szép látványban vagy a konyhakerti zöldségek termesztésében, ám az utóbbi években egy régi-új trend hódította meg a hazai ágyásokat is. Az ehető virágok nem csupán esztétikai élményt nyújtanak a bokrok alján vagy a balkonládákban, hanem egészen különleges ízeket is csempésznek a gasztronómiába. Sokan tartanak tőlük, pedig a legtöbbjük gondozása semmivel sem bonyolultabb, mint egy átlagos dísznövényé. Ebben a cikkben megmutatjuk, hogyan válhat a kertünk egyben egy természetes fűszerpolccá is.
Kezdjük a legnépszerűbb és legkönnyebben nevelhető fajtákkal
Ha valaki most ismerkedik az ehető virágok világával, a legjobb, ha a sarkantyúkával kezdi a kísérletezést. Ez a hálás növény szinte bárhol megterem, és élénk narancssárga vagy sárga virágai enyhén borsos, tormára emlékeztető ízzel rendelkeznek. A levelei is fogyaszthatóak, így gyakorlatilag az egész növényt felhasználhatjuk a konyhában. Nem igényel különösebb szakértelmet, csupán egy napos helyet és mérsékelt öntözést kér cserébe.
A körömvirág a másik nagy klasszikus, amit sokan csak gyógynövényként ismernek, pedig a szirmai remekül mutatnak a tányéron. Íze enyhén kesernyés, színe miatt pedig gyakran nevezik a szegény ember sáfrányának is, mivel kiválóan alkalmas rizses ételek színezésére. A veteményesben is hasznos társ, hiszen távol tart bizonyos kártevőket, így kettős hasznot hajt a kertésznek. Vethetjük közvetlenül szabadföldbe a tavaszi fagyok elmúltával. Gyorsan növekszik, és egészen az első őszi fagyokig folyamatosan hozza az újabb és újabb virágfejeket.
Az árvácska szintén kötelező darab, hiszen nemcsak a hideget bírja jól, de szinte minden színben pompázik. Enyhe, mentás utóíze miatt leginkább desszertek és saláták díszítésére használják. Alacsony termete miatt szegélynövénynek is kiváló.
Mire figyeljünk oda a biztonságos betakarítás során
A legfontosabb szabály, hogy soha ne fogyasszunk olyan virágot, amelynek eredetében nem vagyunk teljesen biztosak. Az út menti árokpartokról vagy ismeretlen helyről származó növények ne kerüljenek a tányérra a szennyeződések miatt. Csak olyan egyedeket szedjünk le, amelyeket mi magunk neveltünk vegyszermentesen. A kereskedelmi forgalomban kapható vágott virágok vagy dísznövények szinte mindig tartalmaznak növényvédő szereket, így azok fogyasztása tilos. Mindig tájékozódjunk alaposan, mielőtt egy új fajtát megkóstolnánk.
A betakarításhoz a reggeli órák a legalkalmasabbak, miután a harmat már felszáradt, de a nap még nem tűz erősen. Ilyenkor a legmagasabb a növények víztartalma és az illóolaj-koncentrációja is. Csak a teljesen ép, egészséges fejeket válasszuk ki a felhasználáshoz. A szedés után érdemes egy tál hideg vízben óvatosan átöblíteni őket a portól és az apró rovaroktól. Ezután papírtörlőn hagyjuk őket megszáradni, mielőtt a tálalásra kerülnének.
A virágok helye a konyhában az előételektől a desszertekig
A felhasználási lehetőségeknek tényleg csak a képzeletünk szabhat határt a mindennapi főzés során. A sós ételekhez, például krémlevesekhez vagy rizottókhoz remekül passzolnak a snidling lila gömbvirágai, amelyek finom hagymaízt adnak az ételnek. A cukkini hatalmas sárga virágai pedig igazi ínyencségnek számítanak, ha ricottával töltve, palacsintatésztában kisütve tálaljuk őket. Sokan meglepődnek, hogy a kapor virágzata is ehető, és sokkal intenzívebb aromát ad, mint a levelei. A friss nyári salátákat pedig azonnal ünnepivé varázsolja egy maréknyi vegyes szirom. Érdemes kísérletezni az ízekkel, hiszen a levendula például húsok mellett is megállja a helyét.
A desszertek világában a rózsaszirom és az ibolya a két legismertebb alapanyag. Ezeket kandírozva is felhasználhatjuk, így sokáig elállnak és gyönyörű díszei lesznek a süteményeknek. Az ibolya szörpnek vagy lekvárnak is kiváló, ha sikerül elegendő mennyiséget gyűjteni belőle a tavaszi szezonban.
A hűsítő italokat is feldobhatjuk, ha jégkockatartóba vizet öntünk, és minden rekeszbe teszünk egy apró virágfejet. Amikor a jég elolvad a pohárban, a virág ott lebeg majd a limonádé tetején. Ez a trükk garantáltan lenyűgözi a vendégeket a nyári kerti partikon. A bodzavirág palacsintatésztába mártva és kisütve pedig egy igazi klasszikus gyerekkori kedvenc.
Fontos azonban a mértékletesség, hiszen a virágoknak intenzív aromájuk lehet, ami elnyomhatja a fő összetevőket. Kezdjük kevesebbel, és fokozatosan tapasztaljuk ki, mihez mi illik a legjobban. A fűszerezésnél is tartsuk szem előtt az összhangot. Ne feledjük, hogy a virágok nemcsak ízt, hanem textúrát is adnak az ételnek.
Hogyan tarthatjuk frissen a leszedett szirmokat
Mivel a virágok nagyon sérülékenyek, a legjobb, ha közvetlenül a felhasználás előtt szedjük le őket a kertben. Ha mégis előre kell dolgoznunk, egy nedves papírtörlőbe csavarva, lezárt dobozban a hűtőben tárolhatjuk őket néhány óráig. Ez segít megőrizni a feszességüket és megakadályozza a hervadást. Bizonyos fajták, mint a levendula vagy a körömvirág, szárítva is jól megőrzik aromájukat. Ezeket sötét, szellős helyen érdemes fellógatva vagy tálcán kiterítve tartani.
A fagyasztás nem minden típusnál működik, mert a legtöbb szirom elveszíti a tartását az olvadás után. A jégkockába zárt módszer azonban remek kivétel ez alól a szabály alól. Ha olajban vagy ecetben áztatjuk a virágokat, hónapokig élvezhetjük a kert ízeit a téli szezonban is. Így a nyári hangulatot bármikor visszacsempészhetjük a konyhába egy-egy üveg különleges fűszerolajjal. A tárolásnál mindig figyeljünk a tisztaságra és a megfelelő lezárásra.
Az ehető virágok termesztése tehát nemcsak hobbi, hanem egy izgalmas felfedezőút is a saját kertünkben. Ahogy egyre jobban megismerjük ezeket a növényeket, rájövünk, hogy a természet mennyi apró kincset rejt az ágyások mélyén. Kezdjük kicsiben, ültessünk néhány tő sarkantyúkát, és engedjük, hogy a színek és ízek teljesen új irányba tereljék a főzési szokásainkat. A kertünk pedig hálás lesz a figyelemért, és gyönyörű látvánnyal hálálja meg a gondoskodást minden egyes nap.
