Sokan érezhetik úgy, hogy a gyerekük tizenéves korba lépve egyik napról a másikra bezárkózik. A korábban közlékeny kisfiú vagy kislány hirtelen csak tőmondatokkal válaszol a kérdéseinkre a vacsoraasztalnál. Ez egy teljesen természetes fejlődési szakasz, mégis gyakran fájdalmas és ijesztő lehet a szülő számára. Fontos azonban megértenünk, hogy a kommunikációs csatornák nem szűntek meg, csupán alapjaiban alakultak át.
Ne akadjunk fenn a válaszfalakon
A kamaszkor egyik legfontosabb feladata az önállósodás és az egyéni határok meghúzása. Ez gyakran azzal jár, hogy a fiatalok láthatatlan falat emelnek maguk és a szüleik közé a mindennapokban. Ne vegyük ezt személyes támadásnak vagy a szeretet hiányának, hiszen ez csupán a saját identitásuk keresésének egyik állomása. Ha elfogadjuk ezt a távolságtartást, paradox módon közelebb kerülhetünk hozzájuk.
Gyakori hiba, hogy szülőként ilyenkor elkezdenénk erőszakkal feszegetni ezeket a képzeletbeli kapukat. Minél jobban nyomulunk és kérdezünk, annál nagyobb ellenállást váltunk ki a gyerekből. Érdemesebb csendben kivárni azokat a ritka pillanatokat, amikor ők maguk nyitnak felénk egy-egy megjegyzéssel. Egy elejtett félmondat vagy egy váratlan gesztus már komoly jelzésértékkel bírhat számunkra.
A türelem ebben az időszakban a legfontosabb és leghasznosabb eszközünk a családi béke megőrzéséhez. Ha a tizenéves látja rajtunk, hogy nem akarunk mindenáron kontrollt gyakorolni felette, hamarabb fog beszélni. Adjunk neki elegendő teret a visszahúzódásra és az egyedüllétre is. Ez a szabadság segít abban, hogy később sokkal szívesebben jöjjön elő a szobájából.
A közös tevékenységek ereje
Sokszor a direkt, szemtől szembeni beszélgetés túl feszült és kényelmetlen egy kamasz számára. A túl konkrét kérdések úgy hathatnak rájuk, mintha egy vallatáson kellene részt venniük a rendőrségen. Ehelyett próbáljunk meg olyan helyzeteket teremteni, ahol a beszélgetés csak egyfajta mellékes tevékenység. Az autóban ülve, közös főzés közben vagy kutyasétáltatás alatt sokkal könnyebben ered meg a nyelvük.
Ezek a kötetlen helyzetek leveszik róluk a kényszeres válaszadás és a folyamatos szemkontaktus terhét. Amikor nem egymás szemébe nézünk, hanem mindketten az utat vagy a munkát figyeljük, a gátlások természetes módon oldódnak. Ilyenkor olyan fontos dolgok is felszínre kerülhetnek, amikről egy asztalnál ülve sosem beszélnének nekünk. Ne becsüljük alá ezeknek az apró, közös pillanatoknak a jelentőségét a hétköznapokban. Gyakran egy-egy ilyen informális alkalom többet ér, mint egy egész hétvégére tervezett nagy családi program.
Tanuljuk meg a hallgatás művészetét
Szülőként hajlamosak vagyunk azonnal tanácsokat osztogatni és kész megoldásokat javasolni minden felmerülő problémára. Amikor a gyerek panaszkodik valamire, mi rögtön tudni véljük a helyes utat és a kivezető irányt. Ez a viselkedés azonban gyakran elfojtja a további őszinte megnyilvánulásokat és a bizalmas közléseket. A kamaszoknak ugyanis sokszor nem megoldásra, hanem csupán egy értő fülre és megértésre van szükségük.
Próbáljunk meg néha csak csendben maradni és hitelesen tükrözni az érzelmeiket. Olyan egyszerű mondatokkal segíthetünk, mint például, hogy ez tényleg nehéz lehetett neked. Ez jelzi számukra, hogy komolyan vesszük a problémáikat, bármilyen kicsinek vagy jelentéktelennek is tűnnek azok kívülről. Ha nem éreznek azonnali ítélkezést, sokkal bátrabban osztják meg velünk a belső vívódásaikat.
A csendnek is megvan a maga kulcsfontosságú szerepe a sikeres családi párbeszédben. Ha nem töltünk ki minden szünetet a saját szavainkkal, lehetőséget adunk a gyereknek a gondolatai folytatására. Néha a legfontosabb vallomások éppen a hosszabb hallgatások után hangzanak el a szobában. Tanuljunk meg kényelmesen és türelmesen létezni ebben a csendben is a tizenéves mellett. Gyakran az is bőven elég, ha csak ott vagyunk mellettük fizikailag.
A puszta jelenlétünk biztonságot ad nekik, még ha éppen nem is beszélünk semmi fontosról. Ez a fajta csendes támogatás mélyíti el leginkább a hosszú távú bizalmat. Ne feledjük, hogy a hallgatás néha hangosabb minden szónál.
Teremtsünk biztonságos közeget az őszinteséghez
A bizalom rendkívül törékeny dolog, különösen ebben a szenzitív és változékony életkorban. Ha egy kamasz megoszt velünk egy féltett titkot vagy egy elkövetett hibát, a reakciónk mindent eldönthet a jövőre nézve. Ha rögtön büntetéssel vagy hosszas prédikációval reagálunk, legközelebb kétszer is meggondolja majd, mit mondjon el nekünk. Igyekezzünk higgadtan és elfogadóan fogadni még a kifejezetten kellemetlen híreket is.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehetnek szabályaink vagy markáns véleményünk a dolgokról. Azonban a hangsúlynak mindig az együttműködésen és a kölcsönös megértésen kell maradnia. Ha a gyerek azt érzi, hogy nálunk biztonságban van az igazság, akkor a bajban is hozzánk fordul majd először. Ez a fajta érzelmi biztonság az alapja minden jól működő szülő-gyerek kapcsolatnak. Soha ne éljünk vissza a tőle kapott bizalmas információkkal a későbbiekben.
Ne hozzuk fel a viták során fegyverként azt, amit egy gyenge vagy bizalmas pillanatában osztott meg velünk korábban. Ez a legrövidebb út a bizalom végleges és jóvátehetetlen elvesztéséhez. Tiszteljük a magánszféráját és az őszinteségét minden körülmények között.
Apró lépésekkel a bizalom felé
Ne várjunk azonnali és látványos eredményeket ezektől a finom kommunikációs módszerektől. A kapcsolatépítés egy hosszú és göröngyös folyamat, ami rengeteg türelmet és kitartást igényel a szülők részéről. Lesznek olyan napok, amikor úgy érezzük, falakba ütközünk minden egyes próbálkozásunkkal. Ilyenkor se adjuk fel a reményt, maradjunk nyitottak, kedvesek és bármikor elérhetőek.
Apró gesztusokkal és valódi érdeklődéssel tarthatjuk fenn folyamatosan a kapcsolatot a gyerekünkkel. Elég egy vicces kép átküldése a telefonra vagy a kedvenc étele elkészítése egy nehéz nap után. Ezek az apróságok jelzik számára, hogy fontos nekünk, és folyamatosan gondolunk rá. Idővel ezek a kis hidak összeérnek, és újra megnyílik az út egymás felé a családban.
A kamaszokkal való kommunikáció néha embert próbáló feladat, de mindenképpen megéri a befektetett fáradságot. Ha sikerül egy stabil és támogató légkört kialakítanunk otthon, a gyerekeink magabiztosabb felnőtté válnak majd. Ne feledjük el, hogy ez az átmeneti időszak nekik is legalább annyira nehéz és zavaros, mint nekünk. A mi feladatunk, hogy stabil pont maradjunk az életükben, még akkor is, ha néha úgy tesznek, mintha nem lenne ránk szükségük. A türelem és a feltétel nélküli szeretet végül mindig célba ér.
