A rohanó hétköznapokban ritkán adatik meg, hogy valóban megálljunk és alaposan szemügyre vegyük azt a környezetet, ahol élünk. Legtöbbször csak a telefonunkat nyomkodva sietünk egyik pontból a másikba, és észre sem vesszük a homlokzatok díszeit vagy a fák árnyékát az aszfalton. A városi rajzolás, vagyis az urban sketching éppen abban segít, hogy újra megtanuljuk használni a szemünket. Ez a hobbi nem a tökéletes műalkotásról szól, hanem a pillanat megéléséről és a megfigyelés öröméről.
Mi is pontosan az az urban sketching?
Ez a globális mozgalom nagyjából másfél évtizede indult útjára, és azóta meghódította az egész világot. A lényege rendkívül egyszerű: rajzold le azt, amit látsz, ott, ahol éppen vagy. Legyen szó egy zsúfolt kávézóról, egy kopottas bérházról vagy a sarki zöldségesről, minden téma alkalmas a megörökítésre. Nem fényképről dolgozunk otthon, hanem a helyszínen, a közvetlen tapasztalataink alapján készítjük el a vázlatot.
A mozgalomnak saját kiáltványa is van, amely hangsúlyozza a hitelességet és a helyszíni alkotást. Fontos szabály, hogy a rajzoló ne javítsa ki a valóságot, hanem azt adja vissza, amit abban a pillanatban érzékel. Ez a fajta őszinteség teszi igazán különlegessé ezeket a munkákat. Minden egyes vonal egy-egy emléket hordoz a környezeti zajokról, az illatokról és a fények változásáról. Aki egyszer elkezdi, az hamar rájön, hogy a rajzolás egyfajta meditáció is egyben.
Sokan tartanak attól, hogy nincs elég tehetségük ehhez a tevékenységhez. Az urban sketching azonban nem a művészeti galériáknak készül, hanem a saját örömünkre és dokumentációs céllal. Itt a görbe vonalaknak és a félresikerült perspektívának is megvan a maga bája. A cél a történetmesélés, nem pedig a fotorealisztikus ábrázolás.
A legfontosabb eszközök a kezdéshez
Az egyik legjobb dolog ebben a hobbiban, hogy minimális befektetéssel is elkezdhető. Nincs szükség drága állványokra vagy hatalmas vásznakra, hiszen a mobilitás kulcsfontosságú. Egy jó minőségű, vastagabb papírral rendelkező vázlatfüzet az alap, amely bírja a vizet is, ha később festeni szeretnénk. Emellett egy megbízható tűfilc vagy golyóstoll bőven elegendő az első vonalak meghúzásához. Sokan kedvelik a töltőtollakat is a változatos vonalvastagság miatt.
Ha színeket is szeretnénk vinni a rajzainkba, egy kisméretű akvarellkészlet a legjobb választás. Ezek a zsebben is elférnek, és egy víztartályos ecsettel bárhol használhatóak anélkül, hogy vizespohárral kellene bajlódnunk. Érdemes beszerezni egy kényelmes, összecsukható széket is, ha hosszabb ideig tervezünk egy-egy épület előtt időzni. A legfontosabb eszköz azonban mégis a türelem és a kíváncsiság marad. Kezdőként ne akarjunk azonnal bonyolult katedrálisokat rajzolni, kezdjük inkább egy egyszerű utcarészlettel.
Hogyan győzzük le a fehér laptól való félelmünket?
A legnehezebb lépés mindig az első vonal meghúzása a tiszta, fehér papíron. Sokan szoronganak attól, hogy elrontják a drága füzetet vagy nevetségessé válnak mások előtt. Pedig a hibázás a tanulási folyamat szerves része, és senki sem születik profi rajzolónak. Érdemes úgy tekinteni a vázlatfüzetre, mint egy vizuális naplóra, ahol szabadon kísérletezhetünk.
Kezdjük apró részletekkel, például egy szép ablakkerettel vagy egy érdekes formájú kéménnyel. Nem kell az egész utcát egyszerre papírra vetni, elég, ha egyetlen pontra fókuszálunk. Ez segít abban, hogy ne érezzük magunkat túlterhelve a látványtól.
Sokat segíthet, ha nem egyedül, hanem egy baráttal indulunk el rajzolni. A közös alkotás oldja a feszültséget, és eltereli a figyelmet az esetleges bámészkodókról. Meglepő módon az emberek többsége nagyon kedves és támogató, ha látnak valakit rajzolni az utcán. Gyakran csak egy-egy elismerő szót szólnak, vagy csendben figyelik a munka folyamatát. Idővel megszokjuk a jelenlétüket, és már csak a papírra fogunk koncentrálni. A rutin kialakulásával a félelem helyét átveszi az alkotás izgalma.
Ne felejtsük el, hogy a rajz nem vizsgafeladat, hanem kikapcsolódás. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, lapozzunk egyet és kezdjük újra. Minden egyes rontott rajz közelebb visz minket a fejlődéshez. A vázlatfüzet csak a miénk, és mi döntjük el, kinek mutatjuk meg.
Találjuk meg a saját stílusunkat a papíron
Kezdetben természetes, hogy másolni próbáljuk a nagy mesterek technikáját, de idővel mindenki kialakítja a saját kézjegyét. Van, aki a precíz, mérnöki pontosságú vonalakat kedveli, mások pedig inkább a laza, foltszerű ábrázolásra esküsznek. A stílusunkat nagyban meghatározzák az általunk kedvelt eszközök és a temperamentumunk is. Ne erőltessünk magunkra olyan módszert, ami nem áll kézre, csak azért, mert az éppen divatos. Kísérletezzünk bátran a színekkel, a textúrákkal és a különböző perspektívákkal.
A saját stílusunk felfedezése egy hosszú, de rendkívül izgalmas utazás. Ahogy egyre többet rajzolunk, észrevesszük majd, hogy bizonyos témákhoz vagy formákhoz jobban vonzódunk. Ezek az apró preferenciák adják majd meg a munkáink egyedi karakterét. Ne féljünk a tökéletlenségtől, mert gyakran éppen a „hibák” teszik élővé a rajzot.
Közösségi élmény a magányos alkotás mellett
Bár a rajzolás alapvetően egy elmélyült, egyéni tevékenység, az urban sketchingnek van egy nagyon erős közösségi oldala is. A legtöbb nagyvárosban, így Budapesten és több vidéki településen is működnek helyi csoportok. Ezek a közösségek rendszeresen szerveznek közös rajzolásokat, ahol a kezdők és a profik egymástól tanulhatnak. Egy ilyen esemény kiváló alkalom arra, hogy új embereket ismerjünk meg, akikkel közös az érdeklődési körünk. A nap végén általában mindenki kirakja a füzetét, és közösen megnézik, ki hogyan látta ugyanazt a helyszínt.
Az internetnek köszönhetően a nemzetközi közösséghez is könnyen kapcsolódhatunk. A közösségi médiában számos csoport és hashtag segíti a munkák megosztását és a véleménycserét. Inspiráló látni, hogyan rajzolnak ugyanazzal a technikával Tokióban, New Yorkban vagy éppen Pécsett. Ez a globális hálózat folyamatos motivációt ad a fejlődéshez és az új technikák kipróbálásához. Gyakran szerveznek nemzetközi találkozókat is, ahol több száz rajzoló gyűlik össze egy-egy városban.
A közösséghez tartozás segít átlendülni a holtpontokon is, amikor úgy érezzük, nincs kedvünk alkotni. A többiek lelkesedése ragadós, és a közös rajzolások emléke sokáig elkísér minket. Nem számít az életkor vagy a szakmai háttér, a papír felett mindenki egyenlő. A városi rajzolás így válik egy egyszerű hobbiból egy életre szóló szenvedéllyé és barátságok forrásává. Próbáljuk ki mi is, hátha egy vázlatfüzet lesz a legkedvesebb útitársunk.
A városi rajzolás tehát sokkal több, mint puszta időtöltés: egy újfajta jelenlét a világban. Segít lelassítani, értékelni a részleteket és maradandó emléket állítani a mindennapjainknak. Nem kell hozzá más, csak egy toll, egy füzet és egy adag bátorság, hogy leüljünk egy padra. Kezdjük el még ma, és csodálkozzunk rá a világra, amit eddig talán észre sem vettünk. A saját városunk ezer arca várja, hogy papírra vessük.
Ehhez a tartalomhoz nem lehet hozzászólni.