A mindennapi rohanásban gyakran észre sem vesszük azokat az apró részleteket, amelyek mellett nap mint nap elhaladunk. Egy kopott kapualj, egy kovácsoltvas erkély vagy a parkban padon pihenő idős néni mind-mind olyan pillanatok, amelyek mellett elsiklunk. Az urban sketching, vagyis a városi rajzolás éppen abban segít, hogy megálljunk egy pillanatra, és valóban szemügyre vegyük a környezetünket. Ez a hobbi nem a művészi tökéletességről szól, hanem a pillanat megéléséről és a dokumentálás öröméről.
Mi is pontosan az az urban sketching
Az urban sketching egy nemzetközi mozgalom, amelynek résztvevői ott rajzolnak, ahol éppen tartózkodnak, legyen az egy kávézó, egy pályaudvar vagy egy forgalmas utcasarok. A legfontosabb szabály, hogy a rajz a helyszínen, közvetlen megfigyelés alapján készüljön el. Nem fényképről dolgozunk otthon, hanem kimegyünk a szabadba, és átadjuk magunkat a környezet zajainak és hangulatának. Ez a folyamat segít abban, hogy sokkal mélyebb kapcsolatot alakítsunk ki a helyszínnel, mint egy gyorsan ellőtt digitális fotóval.
Sokan azt hiszik, hogy ehhez komoly rajztudás szükséges, de ez egyáltalán nem igaz. A lényeg a történetmesélés és az egyéni látásmód megörökítése a papíron. Mindenki másként látja ugyanazt az épületet, és pont ez teszi izgalmassá a végeredményt. Kezdőként elég, ha csak a formákra és a hangulatokra koncentrálunk. Idővel a kezünk is magabiztosabbá válik majd a papíron.
A közösségi élmény szintén meghatározó része ennek a hobbinak. Világszerte léteznek csoportok, amelyek tagjai rendszeresen összeülnek közösen alkotni. Ilyenkor megosztják egymással a tapasztalataikat és a technikáikat is. Sosem késő csatlakozni egy ilyen körhöz, hiszen a befogadás és a támogatás alapvető érték náluk.
Milyen felszerelésre van szükségünk az induláshoz
Az egyik legjobb dolog ebben a hobbiban, hogy minimális befektetéssel is elkezdhető. Nincs szükségünk drága állványra vagy hatalmas vásznakra, hiszen a cél a mobilitás. Egy keményfedeles vázlatfüzet, néhány grafitceruza vagy egy vízálló tűfilc bőven elegendő az első lépésekhez. Fontos, hogy a füzet papírja bírja a vizet, ha később színeket is szeretnénk használni. A hátizsákunkban bárhová magunkkal vihetjük ezt a kis készletet.
Ha már magabiztosabbak vagyunk, kiegészíthetjük a felszerelésünket egy kisméretű akvarellkészlettel és egy víztartályos ecsettel. Ezekkel pillanatok alatt életet lehelhetünk a vonalas rajzainkba a helyszínen. Sokan kedvelik a színes ceruzákat vagy a markereket is, mert ezekkel tisztább marad a kezünk munka közben. Mindig tartsunk magunknál egy kis összecsukható széket is, ha hosszabb ideig tervezünk egy helyben maradni. A kényelem sokat hozzátesz az alkotás élményéhez a szabadban.
Hogyan győzzük le a kezdeti félelmeinket
A legtöbb kezdőt a „fehér papír” látványa és a nyilvános szerepléstől való félelem tartja vissza. Természetes, ha feszélyezve érezzük magunkat, amikor idegenek néznek bele a füzetünkbe az utcán. Érdemes először csendesebb parkokban vagy eldugottabb kávézókban próbálkozni, ahol kevesebb a járókelő. Ahogy belemerülünk a rajzolásba, a külvilág zaja úgyis szépen lassan elhalkul körülöttünk. Meglepő módon az emberek többsége nagyon kedves és érdeklődő az alkotókkal szemben.
Ne várjuk el magunktól, hogy az első rajzunk rögtön remekmű legyen. Tekintsünk a vázlatfüzetre úgy, mint egy vizuális naplóra, ahol szabad hibázni és kísérletezni. Egy elrontott vonal nem tragédia, hanem a tanulási folyamat része, amit később vicces emlékként őrizhetünk meg. A cél nem a fotórealisztikus ábrázolás, hanem a saját benyomásaink rögzítése. Ha ezt elfogadjuk, sokkal könnyebb lesz elkezdeni az első vonalakat.
Próbáljunk meg kisebb részletekre koncentrálni a hatalmas panorámák helyett. Egy érdekes lámpaoszlop vagy egy színes virágcserép az ablakban remek kiindulópont lehet. Ha nem akarunk rögtön nagyban alkotni, osszuk fel a lapot kisebb négyzetekre. Így kevésbé érezzük majd nyomasztónak a feladatot. A lényeg a rendszeresség, nem pedig az egyszeri látványos siker.
Sokan félnek attól is, hogy mit szólnak majd a profik a rajzaikhoz. Az urban sketching közösség azonban híres a támogató légköréről. Itt nem a technikai tudás, hanem a lelkesedés és az egyediség számít. Bátran mutassuk meg másoknak is a munkáinkat, mert a pozitív visszajelzések sokat segítenek a fejlődésben.
A megfigyelés képessége fontosabb a tehetségnél
A rajzolás valójában nem a kéz ügyességéről, hanem a látásról szól. Amikor leülünk egy épület elé, kénytelenek vagyunk alaposan megvizsgálni annak arányait és díszítéseit. Észrevesszük a fények játékát a falakon és az árnyékok mélységét az ablakmélyedésekben. Ez a fajta fókuszált figyelem egyfajta meditációként is felfogható a modern világban. Teljesen kikapcsolja az agyat a napi problémákból.
Minél többet rajzolunk, annál inkább kinyílik számunkra a világ. Olyan apróságokat is észreveszünk majd séta közben, amelyek mellett korábban évekig elmentünk. Megtanuljuk értékelni az épített örökségünket és a természetes formák szépségét is. Ez a tudatosság pedig az élet más területeire is pozitív hatással lesz. A rajzolás megtanít türelmesnek lenni önmagunkkal és a környezetünkkel szemben is.
Hogyan találhatunk közösséget a hobbinkhoz
Az interneten rengeteg olyan csoportot találhatunk, amelyek kifejezetten a városi rajzolókat tömörítik. Érdemes rákeresni a hazai „Urban Sketchers” közösségekre a közösségi médiában. Ezek a csoportok gyakran szerveznek közös hétvégi rajzolásokat népszerű vagy éppen elfeledett városrészekbe. Ilyenkor lehetőség van mások füzeteibe is belepillantani, ami rendkívül inspiráló tud lenni. A közös alkotás utáni kávézások pedig remek alkalmak az ismerkedésre.
Sok helyen tartanak tematikus workshopokat is, ahol tapasztaltabb oktatóktól tanulhatjuk meg az alapokat. Ezeken a kurzusokon általában a perspektíva, a színezés és a kompozíció alapjait sajátíthatjuk el. Nem kell vizsgáktól tartani, hiszen itt minden a kikapcsolódásról és a fejlődésről szól. Egy-egy ilyen alkalom hatalmas lökést adhat a magabiztosságunknak.
Végezetül ne felejtsük el, hogy a rajzolás elsősorban rólunk szól. Nem kell megfelelni senkinek, csak élvezni a folyamatot és a papír érintését. A vázlatfüzetünk évek múlva is emlékeztetni fog minket arra, hol jártunk és mit éreztünk akkor. Ez a hordozható hobbi bárhol és bármikor elérhető, ha van nálunk egy toll és egy darab papír. Kezdjük el még ma a felfedezést a saját utcánkban.
