Sokan érzik úgy az életük delelőjén, hogy a választott szakmájuk már nem okoz számukra valódi örömet vagy szakmai kiteljesedést. A kiégés vagy az érdeklődés természetes elvesztése nem korfüggő, mégis negyven felett érezzük a legnagyobb kockázatot a változtatásban. Pedig a váltás nem visszalépés, hanem egy tudatosan felépített új fejezet kezdete lehet. Ebben az életszakaszban már pontosan tudjuk, mik az erősségeink és mi az, amit semmiképpen nem szeretnénk csinálni.
Ismerjük fel a belső jelzéseket
Az első és legfontosabb lépés mindig az őszinte önreflexió. Gyakran csak a napi fáradtságra fogjuk a kedvtelenséget, de ha reggelente rendszeresen gyomorgörccsel indulunk el otthonról, ott mélyebb szerkezeti gondok vannak. Érdemes megvizsgálni, hogy a konkrét feladatok, a vállalati kultúra vagy maga a szakma vált-e idegenné számunkra. Ha a válasz az utóbbi, akkor eljött az idő a tervezésre.
A váltás gondolata eleinte bénítóan ijesztőnek tűnhet a legtöbb ember számára. A biztonságérzetünk ösztönösen ragaszkodik a megszokotthoz, még akkor is, ha az a környezet már egyáltalán nem boldogít minket. Ne fojtsuk el ezeket a negatív érzéseket, mert a kezeletlen stressz előbb-utóbb komoly fizikai tünetekké is alakulhat. A felismerés az első győzelem a jobb életminőség felé vezető úton.
Figyeljünk oda arra is, mi az, ami valójában lelkesít minket a szabadidőnkben. Sokszor a hobbink vagy egy rég elfeledett szenvedélyünk rejti a megoldást a jövőbeli hivatásunkhoz. A belső iránytűnk ritkán téved, ha végre hagyunk neki elegendő teret és csendet a megnyilvánuláshoz. Nem kell azonnal felmondani a munkahelyünkön, de a szisztematikus tervezést már ma el kell kezdeni.
Építsünk a már meglévő tapasztalatainkra
Sokan tévesen azt hiszik, hogy negyven felett mindent a nulláról kellene elkezdeniük egy új területen. Ez egy óriási tévhit, hiszen az évtizedek alatt felhalmozott tudás és élettapasztalat soha nem vész el teljesen. Az úgynevezett transzferálható készségek, mint a problémamegoldás vagy a hatékony kommunikáció, minden iparágban hatalmas kincset érnek. Egy tapasztalt szakember látásmódja bárhol hasznosítható.
Gondoljuk át alaposan, melyek azok a specifikus készségeink, amik átvihetők egy teljesen más jellegű munkakörbe. Egy jó projektmenedzser például szinte bármilyen területen megállja a helyét a szervezőkészsége miatt. A rendszerszemlélet és a felelősségvállalás olyan univerzális értékek, amiket a modern munkáltatók rendkívül nagyra értékelnek. Ne becsüljük le azt a rutint, amit az évek során megszereztünk.
Készítsünk egy részletes listát az eddigi legnagyobb szakmai sikereinkről és a nehéz helyzetekből tanult leckékből. Ne csak a megszerzett diplomákra vagy papírokra koncentráljunk, hanem a valódi, gyakorlati tapasztalatokra is. Meglepődünk majd, mennyire sokoldalú és piacképes tudással rendelkezünk valójában. A magabiztosság alapja mindig a saját belső értékeink reális felismerése és elfogadása.
Az élettapasztalat olyan stratégiai előnyt jelent, amivel a pályakezdő fiatalok értelemszerűen még nem rendelkezhetnek. Higgadtabban kezeljük a munkahelyi konfliktusokat és sokkal jobban átlátjuk az összetett összefüggéseket is. Ez a fajta megfontolt bölcsesség pótolhatatlan érték a mai rohanó munkaerőpiacon. Használjuk bátran ezeket az érveket az állásinterjúk során is, amikor az életkorunk kerül szóba.
A folyamatos tanulás mint alapvető szükséglet
Az élethosszig tartó tanulás koncepciója ma már nem csak egy jól hangzó szakmai szlogen. A technológia elképesztően gyors fejlődése miatt minden korosztálynak folyamatosan frissítenie kell az aktuális tudását. Szerencsére ma már rengeteg minőségi online kurzus, szakmai workshop és esti képzés érhető el bárki számára. A tudás megszerzése soha nem volt még ennyire demokratikus és könnyen hozzáférhető.
Nem feltétlenül kell rögtön egy újabb többéves egyetemi diplomát szerezni a váltáshoz. Gyakran elég néhány célzott, specifikus tanfolyam elvégzése ahhoz, hogy piacképessé váljunk egy új területen. A lényeg a szellemi nyitottság és a gyermeki kíváncsiság megőrzése az újdonságok iránt. Aki képes tanulni, az soha nem fog elavulni a munkaerőpiacon.
Keressünk olyan mentorokat, akik már sikeresen jártak hasonló úton, mint amire mi készülünk. Tanulni mások hibáiból és sikeres stratégiáiból a létező leggyorsabb módszer a fejlődésre. Ne féljünk kérdezni a nálunk sokkal fiatalabb kollégáktól sem, hiszen az ő friss szemléletük hasznos lehet. Ez a fajta generációk közötti tudásmegosztás minden résztvevő számára rendkívül gyümölcsöző lehet.
Hálózatépítés és a kapcsolatok ereje
A statisztikák szerint a legtöbb igazán jó pozíciót soha nem hirdetik meg a nyilvános állásportálokon. A meglévő kapcsolati tőkénk mozgósítása ezért kritikus fontosságú a sikeres karrierváltáshoz. Merjünk beszélni az ismerőseinknek a szándékainkról, mert sosem tudhatjuk, ki tud éppen egy megüresedő helyről. A LinkedIn profilunk tudatos frissítése és az aktív szakmai jelenlét is sokat nyom a latban.
Vegyünk részt minél több releváns szakmai eseményen, meetupon és konferencián a kiszemelt új területen. Az új ismeretségek teljesen új perspektívákat és lehetőségeket nyithatnak meg előttünk. A személyes találkozások során kialakuló emberi bizalom még mindig sokkal erősebb, mint egy rideg e-mail. Ne feledjük el, hogy a karrierünk tudatos építése egyben folyamatos közösségi munka is.
A karrierváltás negyven felett tehát egyáltalán nem a végállomást, hanem egy izgalmas lehetőséget jelent a megújulásra. Ha merünk lépni és őszintén hiszünk a már megszerzett tudásunkban, a siker biztosan nem marad el. Merjünk nagyot álmodni, hiszen a boldogságunk a tét.
